Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szokodi József: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez. (Gyöngyös a két forradalom idején.)

erővel" feltört panaszok és követelések immár semmibe sem vették az ellenforradalmat képviselő keresztényszocialistákat. Minden, az új, a boldog élet után vágyó munkás-tekintet a szocialisták felé fordult. Az SZDP baloldal kettős feladatot tűzött maga elé: 1. a Nemzeti Tanácsból kiszorítani a reakciót; 2. megjavítani a város közellátását. (Ez utóbbiról csak annyit jegyzünk meg, hogy a közellátás megjavítása nem sikerült még hónapokkal később sem. Gyöngyösön a szőlőkultúra elfojtott minden más termelési ágat, s így az önellátásra vajmi kevés remény volt. Az élelem vidékről való beszerzése rendkívül kínosan ment — a rekvirálások stb. csak néhány napra eredményeztek javulást. Az SZDP-nek csak egy alkalommal sikerült vidékről nagyobb mennyiségű lisztet szereznie, amit a szervezett munkások között osztottak szét. Gyöngyös közellátásával a megyei szervek is foglalkoztak, de ez sem oldotta meg a problémát.) Ami a politikai harcot és a baloldal erősödését illeti, arra a keresztényszocialisták kétségbeesett ellenállása vet legjobban fényt. A „Gyöngyös és Vidéke" vad szocialista-ellenes uszításba kezd. A szocializmustól való rettegett félelmét immár vallási, nacionalista és demokratikus köntösbe burkolva igyekszik a lakosságra átvinni. A december 1-i szám „Hátrább az agarakkal" című cikke elárulja a baloldal erőgyarapodását: „Az istentelen, vallást megtagadó, hazát nem szerető szociáldemokrácia a tőle már jól ismert erőszakos eszközökkel, a terror és hatalom bunkójával felfegyverkezve a nyakunkra akar ülni, hogy megfojtsa mindazt és mindazokat, akik az ő igájába nem akarják fejüket hajtani." [33]. A keresztényszocialisták a Károlyi-pártiak és a radikálisok — bár megegyezni nem tudnak — közös érintkezési felületet találnak a szocialisták ellen. Ezt mutatja a „Gyöngyös" című radikális lap december 14-i számának egyik cikke, amelyben ez áll: „Szomorú szívvel tapasztaljuk ma, hogy a forradalmi országokban csaknem egyedül állunk, hol a kivívott szabadság — és önállóságunkat ennek az országnak a fiai veszélyeztetik, nem azért, mert jobbat kívánnának kivívni, hanem csak azért, hogy a sok százezrekkel-milliókkal ellentétes agitációkat fejtsenek ki saját érdekükben a hatalom elnyerésére." „Aki pedig rendbontó, vagy a boldogulásnak ellene izgat, az hazaáruló." [34]. A baloldal mindezt részben kihívásnak vette, részben természetesnek tartotta: a talaj egyre jobban kicsúszott azok lába alól, akik a polgári demokráciát végcélnak tekintették, s így akartak megállni az úton. A jobboldal támadására a baloldal ellentámadással válaszolt: nem vett tudomást a kormány azon törekvéséről, hogy a N. T. és a Munkástanács pusztán ellenőrző funkciót gyakoroljon. Arra gondolva, hogy a N. T.-ot sikerül megtisztítani a reakciós elemektől, a baloldal először erre összpontosította erejét. December 18-án a N. T. ülésére azzal a szándékkal mentek, hogy a reakciós vezetőket lemondatják. Alig kezdődött meg az ülés, a baloldal — egy közbeszólásra, mint jeladásra — viharosan követelni kezdte a polgármester —, aki egyben a N. T. elnöke is volt — azonnali lemondását. Kemény János lemondott, de helyébe dr. Somogyi István keresztény172