Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Nagy József: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak Heves megyében

Napirenden adtak hírt 10—20 ezer ember kivégzéséről, beszéltettek — név és cím nélkül — orosz fogságból hazatért katonákat, akik ugyancsak hasonló vérengzésről számoltak be, s beszélgetésük végén megállapították »a mi szabadságunk mégis csak sokkal szebb, mint az oroszoké, ahol sem az emberélet, sem a magántulajdon nincs biztonságban« [18]. Ez az, ami különösen fájt az egri hadimilliomosoknak és más tőkéseknek: a magántulajdon megsértése. Ezért támadja az Egri Újság is 1918. február 1-i számában oly nagy hévvel a bolsevikokat. »Oroszországot a bolsevizmus teljesen szétszakította, szétszórta — írja a lap. Azt kellett volna hinnünk, hogy a legszélsőbb szocialisták világboldogító tanai a legnagyobb megnyugvást, rendet és békét fognak hozni Oroszországnak. S ehelyett anarchia, felfordulás, személyi és vagyonbizonytalanság, polgárháború, utcai harcok, tömeggyilkosságok és pogromok jöttek a nyomába« [19]. Mindez azonban nem riasztotta el a dolgozókat a forradalomtól. »A forradalmi helyzet adva van Európában« — állapította meg Lenin már 1917. elején [20], Forradalmi helyzet volt kialakulóban Magyarországon is, s ezt nem lehetett meggátolni többé sem szólamokkal, sem sortüzekkel. A gazdasági csőd, a belpolitikai feszültség és katonai sikertelenségek izzóvá tették a dolgozók hangulatát, az esztelen vérpazarlás pedig folyt tovább. A nép valódi hangulatát nem a kormánypárti lapok, hanem egyre jobban az orosz fogságból hazatért katonák mutatják meg. Az erdőtelki jegyző már 1918. májusában feljelentett egy katonát, mivel az, irodájában megjelenve, »olyan kifakadást rögtönzött, mely megvilágítá az ő bolsevista lelkiállapotát és egész eszmevilágát« [21], Egy másik jegyző is megjegyzi jelen lésében, hogy a forradalmi helyzet kialakulását »nagyban elősegítették az Oroszországból hazatért hadifoglyok, kik a bolsevizmusnak szemtanúi voltak s igyekeztek azt Magyarországon is meghonosítani« [22]. A dorogházi tanító pedig egyenesen arról ír, hogy mikor találkozott egyik, Oroszországból hazatért fiatalemberrel és megkérdezte tőle, mit hozott onnan, azt felelte: »Egy kis orosz gőzt« [23], A nép már halálosan únta a katonáskodást, és ahogy lehetett, szabotálta is a bevonulást vagy a szabadságról való visszatérést. Egyik gyöngyössolymosi jelentés beszámol arról, hogy 1918. nyarától már tömegesen szöktek a községbeli és környező községek katonái a bevonulástól. Ha keresték őket, nem jelentkeztek, hanem »eloldalogtak, s az erdőség csak úgy hemzsegett a kóborlóktól« [24]. A legszélesebb dolgozó tömegek hangulatának adott kifejezést a Hatvan és Vidéke, mikor így írt 1918. május 26-i számában: »Az orosz nép nagyszerű példát mutatott a világ összes nemzetének, ahol határtalan autokratizmus és abszolútizmus uralkodott, ott ma a népbiztosok tanácsa dönt élet és halál felett. És az a nép, amely a legabszolútabb monarchiából a legszabadabb népállamot megalkotta, megmutatta, hogyan lehet egy merész vágással keresztülvágni a háború gordiusi csomóját« [2.5]. 1918. őszére teljes lett a csőd. A néptömegek elégedetlensége végsőkig fokozódott, az emberekben ott izzó elégedetlenséget állandóan 150