Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Nagy József: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak Heves megyében

szította a Nagy Október forradalmi vihara. Állandósultak a munkásmegmozdulások, tüntetések, zendülések törtek ki a katonaság soraiban, es végül október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom. A Heves megyei községekbe november első napjaiban érkezett el a pesti forradalom híre [26]. Számos községbe a frontról hazatért katonák vitték a hírt, s ez azonnal forradalmi megmozdulásokat eredményezett. A forradalmi néphangulat a legtöbb községben a jegyzők, uradalmi intézők, falusi kereskedők, esetleg papok és gazdag parasztok ellen irányult. A jegyzők elleni népharag különösen a hadisegélyek kiifzetése körüli visszaélések miatt volt általános. A frontokról hazatért katonák éhségben és rongyokban találták családjukat, s haragjuk természetesen elsősorban a községi elöljáróságot tette felelőssé a nincstelenségért. Heves megye számos községében a jegyzők elmenekültek a felelősségrevonás elől, és sok esetben csak a Tanácsköztársaság bukása után mertek ismét visszatérni. A megmozdulásokat legtöbb helyen a Szovjet-Oroszországból, vagy frontokról hazatért fegyveres katonák vezették. A Károlyi-kormánynak teljesen sikertelen maradt az a kísérlete, hogy a hazatérő katonákat leszerelje, s így a katonák kezében lévő fegyver most alkalmassá vált a belső ellenséggel való leszámolásra. Kiskörére november 1-én délelőtt érkezett meg a hazatérő katonaság. A katonák, akiknek vezére »Magyar László minden elképzelhető érdemrenddel kitüntetett« törzsőrmester volt, »ész és cél nélkül lövöldöztek« [27]. Gyöngyöstarjánban a »katonaság fegyvert magával hozva jött a községbe« [28]. Átányon a hazatért katonák »az utcákon fel s alá járva, megjelentek a községházánál, ott az ablakokat botokkal, kövekkel beverték« [29]. Gyöngyössolymoson felfegyverzett katonák »november 1-én este lövöldözve járták végig a falut, a községháza ablakát belőtték, és néhány ablakot bevertek. November 2-án este ismétlődött a lövöldözés, s most már beverték a lelkészi lak ablakát is« [29a]. A népmozgalmak megindulása után már az első napokban sor került a jegyző és az elöljáróság számonkérésére. Kiskörén »élesen kikeltek a hadisegélyek miatt a községi jegyző ellen. Szidalmazták ezenkívül a papot és a püspökségi uradalom intézőit is«. November 3-án délután fegyveres katonák jelentek meg a jegyző, a pap, három tanító és egy intéző házánál és azon parancsot adták ki, hogy »egy óra múlva« a Népkörben megjelenjenek. A meghívott községi vezetők nem merve ellenszegülni, a jelzett időben megjelentek a Népkörnél, »ahol ekkor már három-négvszáz főnyi összegyülemlett, arckifejezésükről ítélve rosszindulatú, a legnagyobb tiszteletlenséget tanúsító tömeg várakozott«. Később a tömeg mintegy ezer főre növekedett s nem férve be a helyiségbe, kívül zúgott, morajlott és lövöldözött. A jegyző megpróbálta kezébe venni a gyűlés irányítását, és méltatni kezdte a forradalmat. Szavait azonban az egybegyűltek meglehetősen hidegen fogadták. Csakhamar Magyar László vette át az irányítást s az összes jelenlévők helyeslése közben »általános szemrehányást tett« az egész elöljáróságnak, és az »egész nép nevében bizalmatlanságának adott kifejezést« [30]. 151