Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Nagy József: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak Heves megyében

Ugyanakkor az orosz frontról kezdtek hazaszállingózni főleg sebesült katonák, akik hozták az első konkrét híreket az orosz forradalmi eseményekről. Később a breszt-litovszki béke megkötése után orosz hadifogságban volt katonák is jöttek haza, olyanok, akik szemtanúi, esetleg résztvevői voltak a szocialista forradalomnak. A magyar uralkodó osztály egyelőre még nem látta a veszélyt, s úgy gondolta, hogy a belső front egységes, a munkásosztály részéről megmutatkozó mozgalmakat viszont némi béremeléssel és a bevált választójogi trükkök segítségével el lehet simítani. Éppen ezért engedte meg magának az Egri Újság is, hogy békéről beszélve, 1917. végén némileg elismerőleg nyilatkozzon az orosz forradalomról. »A béke szivárványát festették vérzivataros égboltunkra — írja a lap — Lenin és Trockij, az igazi Oroszországnak e két hatalmas elméjű vezetője azzal a szikratávirattal, melyet a központi hatalmakhoz intéztek, s amelyben az orosz kormány a hadviselő államok kormányainak és népeinek azt javasolja, hogy rövid időn belül kezdjék meg a tárgyalásokat a fegyverszünet és a béke dolgában« fi4]. A lap egy későbbi számában a fegyverszüneti tárgyalások megindulása után így írja le az orosz frontot: »Ma az orosz front meglehetősen üres. Az orosz parasztok a pétervári földosztó hírekre szépen hazarándultak gyalogszerrel. Nem akarnak lekésni a földosztásról.« »Mennyi változás pár nap alatt. A jámbor muzsik megy haza földet osztani. Otromba csizmáival talpal a megrázkódott orosz föld hátán, és az árván maradt lövészárkok várják a karácsonyt, a békét« [15]. Igen, az orosz muzsikok számára véget ért az imperialista háború, s mentek haza, hogy most már saját ellenségükkel is leszámolva, átvegyék jogos örökségüket. A Hatvan és Vidéke című polgári radikális lap 1918. január 6-i száma még tovább megy az elismerésben, és »Lenin« címmel hoz vezércikket. A cikkíró általában békehangulatról ír, s kiemeli, hogy a békét csak új ember teremtheti meg), olyan, aki nincs exponálva a háborúban. »Mi — írja a cikkíró — Leninben látjuk ezt az új embert. A rettenetes erejű orosz forradalom robbantotta ki a semmiségből a szibériai bányákból, és a hatalmas orosz pusztaságokból azt a hatalmas tüzet, amely most eggyéforrott Lenin személyében.« »Nem tudunk Leninről semmi különöset, de azt látjuk, hogy egész ember. Ha törekvése ma még nem vezetett célhoz, ma még nem is terjeszti ki áldó kezét az egész világra a béke, akkor is megindította azt a lavinát, amely ki tudja merre fut, ki tudja hol áll meg.« [161. 1918. elején azonban kitűnt, hogy a belső front korántsem olyan erős, mint ahogy azt az uralkodó osztály szerette volna. A béketárgyalások elhúzódása elleni tiltakozásul január 18-án sztrájkhullám kezdődött az országban, s ez három nap alatt több, mint félmillió embert mozgatott meg. Ez éreztette hatását Egerben is [17]. Megbénult a vasúti közlekedés, viszont megélénkült a helybeli munkásság mozgalma. Az egri burzsoázia is kezdte most már belátni, hogy helytelenül cselekedett, amikor — ha csekély mértékben is — elismerését fejezte ki az orosz forradalom iránt. Megváltoztatták tehát eddigi módszerüket, s rágalmak özönét zúdították az orosz nép nagyszerű forradalmára. 149