Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Nagy József: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak Heves megyében

méretekben megnövekedett a magyar békemozgalom is. Az egész országban tüntetéseken, gyűléseken követelik az azonnali békét, s ez a hangulat egyre forradalmibbá válik. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy az ország, sőt csak a megye lakossága is egységes örömmel fogadta az oroszországi események hírét és a békekötésre irányuló törekvéseket. Voltak olyan rétegek, amelyek nagyon jól ki tudták használni a háborús konjunktúrát, s hatalmas jövedelemhez jutottak. A Heves megyei Takarékpénztár betétállománya 1917-ben több, mint nyolc és fél millió koronával nőtt, s a bank tiszta nyeresége meghaladta a 264 ezer koronát. Ez évi kiemelkedő forgalmának hatására elhatározta alaptőkéjének egy millió koronáról két millió koronára való emelését, s ezt a műveletet sikeresen végre is hajtotta [1], Ugyanebben az évben az egri Agrártakarékpénztár részvénytőkéjét 600 ezer koronával emelte, s kiemelkedő évi forgalma következtében a szokásos 30 korona helyett 35 koronát fizetett részvényenként [2], De nemcsak a hadimilliomosok szűk kasztja keresett jól a háborún, hanem azok a kisebb iparosok és kereskedők is, akik a háború előtt vagy közvetlenül a háború kitörésekor jelentős raktárt létesítettek, s most a háború folyamán készletüket többszörös áron dobták piacra. 1917, júliusában még a nép érdekeivel teljesen szembenálló Egri Újság is arról panaszkodik, hogy »sok iparos és kereskedő is elérkezettnek látta az időt, hogy a kedvező konjunktúrát kihasználja, s rövid idő alatt meggazdagodjék. Egyes iparcikkekért elképzelhetetlen árakat kérnek. A kereskedők a háború alatt elraktározott s visszatartott áruik árát napról-napra emelik« [3]. Viszont éppen ezeket az elemeket — s hozzájuk számíthatjuk a gazdag parasztságot is — személyükben sem túlságosan érintette a háború, tehát annak mielőbbi befejezésében sem voltak különösebben érdekelve. 1917 végén és 1918 elején azonban már olyan események következtek be, amelyek ezt a réteget is a béke felé húzták, s nem egyszer a széles néptömegek szószólójává tették. Dús raktáraik lassan kiapadtak, a pénz értéke romlott, a közlekedési zavarok, a villanyáram korlátozása, sőt gyakran teljes hiánya érzékenyen érintették ezeket az elemeket is. Bekövetkezett az a helyzet, amit Lenin már 1917 elején így jellemzett: »A háború huszonkilenc hónapja alatt már elég pontosan tisztázódott, hogy milyen tartalékokkal rendelkezik a két imperialista koalíció. A finánctőke milliárdokat harácsolt össze ... A jelenlegi háború révén több bőrt már nem lehet lenyúzni a bérmunka igavonó barmairól. Ez a világpolitikában most észlelhető fordulat egyik legkomolyabb gazdasági alapja« [4]. Emellett a dolgozók szilárd és egyre erőteljesebb békevágya volt az a tényező, amely arra kényszerítette még az uralkodó osztály egy részét is. hogy kiálljon a béke követelése mellett. A békeszólamok hangoztatása szükséges volt azért is, mert fennállt annak a lehetősége, hogy a háború továbbfolytatása esetén a néptömegek éppen az orosz példán okulva, forradalmi úton vetnek véget a háborúnak s a kizsákmányolásnak egyaránt. 146