Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Nagy József: Az 1918-as novemberi parasztmozgalmak Heves megyében

Az ettől való félelem készteti az egri burzsoáziát is arra, hogy már a februári forradalom után szembeszálljon általában a forradalmakkal, s elrettentse az ország »jámbor, becsületes népét-« a hasonló lépésektől. A Munkapárt helyi szócsöve, az Egri Újság július 21-i számában egvik cikkíró az előző napokban lejátszódott pétervári tüntetést felhasználja arra, hogy elítélje általában a forradalmi mozgalmakat. A »francia forradalom negyedszázados öldöklést, a magyar kétévi háborút jelentett — írja a cikkíró. — Mutasson nekem valaki egy forradalmat, amely békét teremtett« [5], A sajtócenzura az oroszországi hírekre nem terjedt ki, s az ottani eseményekről a pesti és helyi lapokból is tudomást szerezhettek a dolgozók. Az augusztus 3-i szám pl. hírt ad arról, hogy Oroszországban nagyarányú földosztó-mozgalom van kibontakozóban, Nyizsnij-Novgorodban pedig ideiglenesen a bolsevikok ragadták magukhoz a hatalmat [6]. Az oroszországi forradalmaknak általában nagy hatásuk volt a magyar dolgozó tömegekre. A frontokról hazaözönlő katonák a béke megkötésén túl szociális reformokat is követeltek. A szociáldemokrata pártvezetőség, amely eddig szociálsoviniszta volt, ennek hatására kénytelen volt legalább a szociálpacifizmus álláspontjára helyezkedni, és bizonyos követelésekkel fellépni, hacsak nem akarta a még meglévő tömegeit is elveszteni. A párt és a szakszervezetek újjászervezése nagy erővel indult meg. Heves megyében a háború a már meglévő kezdeti párt- és szakszervezeti mozgalmat is szétzúzta. Vezetői katonák voltak, vagy felcsaptak lelkes honmentőknek. Már a februári orosz forradalomnak nagy hatása volt a Heves megyei munkásságra. Különösen az egri dohánygyár munkásnői szervezkedtek erőteljesen. A munkásság megmozdulásai arra kényszerítették a budapesti pártvezetőséget is, hogy kezébe vegye a Heves megyei munkásság irányítását. 1917 szeptemberében megjelent Egerben két budapesti szociáldemokrata kiküldött, akiknek az volt a feladatuk, hogy szakszervezetbe tömör ítsék az egri dohánygyári munkásnőket. A mintegy nyolcszáz munkással és munkásnővel dolgozó üzemben szépen is ment a szervezés és csakhamar a dolgozók döntő többsége szakszervezeti tag lett. Közben azonban észbe kapott a Keresztény Szocialista Párt is, ellenakciót indított, s mintegy 15—20 munkásnőt sikerült beszervezni a Keresztény Szocialista Szakszervezetbe. Az üzem dolgozói, hogy a munkásegységet megóvják, kövelelték az üzem munkásságának a szocialista szakszervezetbe való belépését, vagy a keresztényszocialista munkásnők eltávolítását. Az igazgatóság nem engedett, egyre feszültebb lett a helyzet, végül a munkások október 11-én, bár az üzembe felvonultak, beszüntették a munkát. Az igazgatóság megrémülve a dolgozók egységes fellépésétől, karhatalmat kért és katonai erőszakkal távolította el a munkásnőket az üzem területéről [7]. A város vezetősége attól tartott, hogy a dohánygyári sztrájk magával ragadja a többi kisebb üzem dolgozóit is, ezért mindent megtett a sztrájk mielőbbi elfojtására. Állandóan rendőr járőrök cirkáltak 9* ] 31