Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: A nyelvi elemzés stilisztikai vonatkozásai az általános iskola VIII. osztályában

Az egyéni stíluselemzések is egyre több nyelvi vonatkozást emelnek ki. Hogy csak néhányat említsek ezek közül: Herczeg Gyula Eötvös József körmond atadt vizsgálva megállapítja, hogy Eötvös »prózájának alapja a ritmikus próza: vagyis az, hogy azonos mondatrészek azonos helyen és helyzetben helyezkednek el« [3], Grétsy László Ady versmondatait vizsgálja meg, s megállapítja, hogy »Ady ... a maga egyéniségével frissítette, színezte át a nyelvtani rendszer önmagában élettelen, de páratlan lehetőségeket magában rejtő, kimeríthetetlen tartományát« [4]. Mondatrészekre vonatkozó megfigyelések is szép számmal találhatók a szakirodalomban. Szarvas Gábor Petőfi nyelvét megvizsgálva, megállapítja, hogy sok nála a népies szellemű nominális kifejezés [51. Prohászka János pedig szintén Petőfi nyelvét vizsgálva azt állapítja meg, hogy ritka nála az általános alany, mert Petőfi nem szereti a határozatlan formát, értelmet. De alaktani vonatkozásokat is megfigyel: Mivel Petőfi költészetét »a nyelvbéli erő jellemzi«, természetes, hogy a költő nem szereti a kicsinyítő képzőket, melyek a nyelvet lágyabbá teszik, hanem helyettük éppen ellenkezőleg a fokozó, túlzó kifejezéseket használja (feleségek felesége). És éppen ezért nem szereti a gyakorító igeképzőket sem, amelyeket csak a cselekvés erősítőjeként használ (Ügy megsírtak, sírdogáltak) [6], Dénes Szilárd Móricz Zsigmondról mondja: »A stílus művészi hatását számtalan apró eszközzel tudja könnyedén biztosítani. Egy-egy igekötő elegendő neki. hogy mondanivalója élezetten jusson kifejezésre, s csattanó ellentéttel tegye világossá előadását.« [7], Bóka László Gárdonyi Egri csillagok c. regényét elemezve, a szókincs sajátságára hívja fel a figyelmet: »A török és a magyar világ egymástól való idegenségét nyelvileg is érzékelteti, legtöbbször megmagyarázza a regényébe szőtt idegen kifejezést, de nem mindig: egy-egy fel nem oldott idegen szó homályban maradt jelentésével az olvasó számára is élménnyé teszi az idegen zsivajt, mely körülözönli az egri várat.« [8], Benkő László pedig összehasonlítva Veres Péter Számadásának két kiadását, kimutatja, hogy milyen nyelvtani változtatásokat tett az író, s milyen hatást ért el azokkal [9]. Sok kitűnő egyéni stíluselemzés van a Pais-emlékkönyvben, amelyek mind rámutatnak a nyelvi formákra is. A néhány kiragadott példa mellett még sok jó stíluselemzést találhatunk, de e dolgozat szűkre szabott keretei nem engedik, hogy ezeknél tovább időzzünk. És míg Bajza József 1908-ban még azt panaszolja, hogy »nyelvészetünknek valóságos hamupipőkéje jeles költőink nyelvének elemzése«, s ha van is ilyen elemzés, abban sincs sok köszönet [10], örvendetes, hogy újabban ezek a stíluselemzések egyre szaporodnak és egyre elmélyültebbé válnak. Ezek a stíluselemzések arra is felhívják a figyelmet, hogy »a nyelvi kifejező rendszernek minden egyes eleme kisebb vagy nagyobb, de mindenesetre bizonyos kifejező, továbbá szociális és végül bizonyos 128