Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: A nyelvi elemzés stilisztikai vonatkozásai az általános iskola VIII. osztályában

esztétikai erővel, illetőleg értékkel bír« [11]. Gombocz is elismeri Jelentéstanában, hogy a beszéd akusztikai eleme bizonyos hangulatokat tud felkelteni. Feltétlenül figyelemmel kell tehát lennünk ezekre is az irodalmi művek vizsgálatakor. Szász Károly néhány költői példa felsorolása után azt mondja: »Olvassa e sorokat valaki a grammatika éles pápaszemén, vagy olvassa a zamatos nyelv iránt költői érzékkel: nem egészen más lesz-e ítélete?« [12]. Gombocz Zoltán még hibául rója fel »a régibb irány leíró nyelvtanának«, hogy »olyan volt, mint a boncoló, aki szétszedi az emberi testet legkisebb alkotórészeire, elválasztja a húst a csonttól, izomtól, kifejti az idegeket, de hogy ezek hogyan működnek, arról fogalmat csupán boncolgatás útján nem szerezhet« [13]. Ma már ezen messze túljutottunk. Ma már nem vitatkozunk azon, hogy ezt vagy azt »helyesen« mondta-e, hogy szabad-e az írónak a nyelvtan számára szűk korlátait áttörnie. Ma már, ha egy-egy író nyelvét, stílusát vizsgáljuk, elsősorban azt nézzük, hogyan jut kifejezésre a belső tartalom. Megértjük-e, amit az irodalmi mű számunkra közölni akar, együtt érzünk-e alkotójával, s gyönyörködtet-e bennünket az alkotás? Ha mindhárom kérdésre igennel felelhetünk, akkor érte el célját az irodalmi mű. Ha tehát egy-egy irodalmi alkotást vizsgálunk, ezekre a szempontokra kell tekintettel lennünk. Zolnai Béla ezt mondja: »... a nyelv nem pusztán gondolatközlő eszköz és nem csupán a gépies képzettársulások befolyásának van alávetve, hanem érzelmeket, hangulatokat is ébreszt« [14], »Vannak logikai szinonimák a nyelvben, de nincs két azonos logikai tartalmú nyelvi kifejezés, amelynek a hangulata, az érzelmi hatása is ugyanaz volna.« [H5], A stílusvizsgálat elvi kérdéseiben való eligazodáshoz hathatós segítséget nyújtott a III. országos nyelvészkongresszus. Balázs János kitűnő előadása és a sok értékes hozzászólás sok elvi kérdést világított meg. Melyek azok a legfőbb gondolatok, amelyek itt — mint a kérdés mai állását jellemzőek — megfogalmazást nyertek? A stílusvizsgálat elindításában nagy szerepe van az angol Blair-nek, akinek 1783-ban megjelent munkája igen nagy hatást keltett nálunk is. De Blairnél még hiányzik a nyelvészeti szemlélet, a nyelvi tények beható vizsgálata, ami érthető, hiszen az ő korában a nyelvtudomány még csak gyermekcipőben járt. A mi szempontunkból jelentős egyéniség Vossler, aki kétségkívül túlzó megállapításokat is tett, amikor minden nyelvi tényben esztétikai hajtóerőt keresett. Fontos Bally szerepe, aki megállapítja, hogy a nyelv elsősorban az értelemkifejezés eszköze, de kifejezi érzelmeinket és vágyainkat is. Ezek után megállapítja Balázs »... a nyelvtan nélkül stilisztikát írni és művelni nem lehet. A stilisztika feltételezi a nyelvtant«. (149. o.) Áttekinti, melyek a nyelvtani kifejezőeszközök stilisztikai felhasználásban mutatkozó lehetőségek, és kiemeli a jelentéstan jelentőségét. De megmutatja azt is: nemcsak az írót, hanem a kort is jellemzi a nyelvi kifejezési eszközök tipikus felhasználása. »A nyelvi rendszerben, a langue-ban kivétel nélkül minden nyelvi ténynek meghatározott stilisztikai értéke van« — mondja ki összefoglalásában. És mit szólnak a kérdésről a hozzászólók? Benkő László: »Természetesen nem nyelvtani, kategorizáló és könnyen mechanikussá válható elemzésről van szó, hanem a nyelvi jelenségeknek, mint stíluselemeknek a vizsgálatáról.« (194. o.) Tompa József egyetért azzal, hogy a stilisztika nyelvészeti diszciplína. De 129