Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

maradó tényezőkről (domborzat, talaj, ásványok, vízrajzi megoszlás, stb.), és b) kívülről ható tényezőkről (tengeráramlás hatása, szállított levegőtömegek éghajlatmódosító hatása, jó forgalmi helyzet stb.). A jelenségek »helyi« csoportosulásának és a kívülről ható tényezőknek egy része természeti, más része társadalmi jellegű. A két tényezőcsoport a termelő eszközök, valamint a termelő viszonyok fejlettségi állapotának megfelelően egyszerűbb vagy bonyolultabb módon egymással összefügg. Ez a viszony kezdeti fokon a természeti viszonyok fölényét, fejlettebb fokon a társadalmi termelő erők fölényét jelenti. Ennek ellenére a természeti adottságok fontossága a legfejlettebb társadalomban sem halványodik el, sőt az emberiség élete mind több, mind bonyolultabb szálakkal szövődik egybe a természettel. A bonyolult kapcsolatok módjában a természeti adottságok nélkülözhetetlen volta mellett a társadalom felsőbbrendűsége is igazolódik. A gazdasági földrajz tanításának a feladata elsősorban a fentiek alapján a jelenségek helyi csoportosulásának, azaz a természeti földrajzi környezet földrajzi tartalmának mint helyi adottságoknak a mérlegelése. A gazdasági földrajzi jellemzést mindig megelőzi a természeti földrajzi viszonyok feltárása. Meg kell tanítanunk a természeti földrajzi tényanyagot (az illető ország, vagy terület helyzete^ partalakulása, felszíne, éghajlata, vízrajza, növényzete, ásványi kincsei). Ezenkívül rá kell mutatnunk azokra az összefüggésekre, amelyek irányították a természetes fejlődést, valamint azokra, amelyek a gazdasági életben is különösen fontosak (hogyan keletkeztek a kősótelepek, miért zuhatagosak a folyók). A munka folyamán tanítványaink figyelmét a földrajzi környezetnek nemcsak a kedvező, hanem a kedvezőtlen adottságaira is felhívjuk, megállapítva, hogy mennyiben optimális ez a környezet bizonyos termelési ágazat vagy ágazatok meghonosítására, avagy milyen gátló körülmények állanak fenn, amelyek elhárítása lehetséges. Az ilyen értelmű értékelést elősegíti a különböző természetű területek összehasonlítása. A természeti környezet alkalmassága (gazdagsága), a lehetőségeket iól felhasználó termelő munka, és ennek a munkának speciális volta (profilja) dönti el, hogy mekkora egy gazdasági körzet aktivitása. Ha a termelés a fogyasztást túllépi, esetleg alatta marad, akkor a körzet a kiegyenlítő forgalom által kapcsolatba jut más, és eltérő jellegű gazdasági területekkel. A társadalmi munkán keresztül így realizálódik a természeti földrajzi környezet egyéni jellemvonása és magyarázza meg a kölcsönös áruforgalmat is. így jutunk el a »gazdaságföldrajzi fekvés« (helyzet) fogalmához, amely alatt — N. N. Baranszkij véleményével egyezően — olyan viszonyt értünk, amely az egyes körzetek gazdasági jelentőségű tényezői között kialakul. Ezek a tényezők gazdaságföldrajziak (a szomszédos terület jó piaca, forgalmas utak találkozása), igen sokszor természetiek (kikötésre alkalmas tengeröböl, ásványi telepek, vízi erők). Közöttük az a különbség, hogy a természeti adottságok (annak ellenére, hogy mindig megvoltak) holt kincset jelentenek mindaddig, míg a társadalmi-gazdasági adottságok történelmileg ki nem fejlődnek. Hogy 70