Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly: A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

ez a fejlődés végbemehessen, azt nagy mértékben támogatja, vagy hátráltatja a gazdaságföldrajzi fekvés. Mármost, ha egy ország, vagy körzet gazdasági földrajzát helyesen akarjuk tanítani, a természeti viszonyok, a tények és összefüggések kifejtésén kívül a »gazdaságföldrajzi fekvésre«, azaz a szomszéd területek felé irányuló gazdaságföldrajzi kapcsolatokra is figyelnünk kell. A tanításnak ez a feladata másodsorban. N. N. Baranszkij szerint [3] a fekvés az a kategória, amely szembetűnően kiemeli minden objektum (gazdasági körzet) egyéni jellegét. Ez a kijelentés márcsak azért is nagy horderejű, mert az „egyéni jelleg" megrajzolása a földrajztanítás egyik alapvető feladata. Állításának igazolására Baranszkij egymáshoz sok tekintetben hasonló, de különböző fekvésű területek gazdasági fejlődését veti egybe. Egyik példája szerint a vasércben egyaránt gazdag Svédország és az Uraihegység közül egyik sem rendelkezik nagyobb mennyiségű széninél. Kezdetben mindkét területen fatüzelésű kohóüzemeket építettek. A fejlődés az egyébként hasonló természeti adottságok ellenére Svédországban sokkal gyorsabb volt, mint az Uraiban, mert sokkal közelebb fekszik az akkoriban már eléggé fejlett nyugati országokhoz (XVII—XVIII. szd.), ahová kitűnő tengeri utak is vezettek. Az Ural üzemeinek meg kellett várni a vasutak megépítését, hogy felvehesse a világpiacokon a versenyt, azonkívül várni kellett a szocializmus időszakára is, hogy a Kuznyecki- és a Karagandai-szénmedencékkel összekapcsolódva az Ural a soha nem remélt ipari fejlődés korszakába léphessen. Ebből és más hasonló példákból nemcsak a gazdaságföldrajzi fekvés fontossága, hanem e fekvés megváltozásának a törvényszerűsége is kitűnik. Az ilyen változások egyik jól ismert klasszikus példája a Földközi-tenger szerepe hajdan, a középkori mediterrán városok virágzó kereskedelme korában, majd a forgalom átterelődése az Atlanti-óceánra, és az óceán menti országok gazdasági felvirágzása. A gazdaságföldrajzi fekvés törvénye negatív, vagy pozitív értelemben a közeli és távoli országokra, a kis és nagy körzetekre egyaránt érvényes. Említsünk még egy meggyőző példát ezzel kapcsolatban. A Rajna-árok (Felsőrajnai-medence) földrajzi és gazdasági életének alapvető rúgóit szeretnénk megvilágítani [4]. A szűk, de jól határolt földrajzi táj harmadkori törések, lezökkenések eredménye. Két oldalon gránitrögök, homokköves hegytönkök határolják. Alián a Rajna folyik, a múlt és jelen egyik legfontosabb víziútja. A Rajna-árok zárt hegyfalai — tele sűrű erdőkkel — régebben települést kizáró tényezők, de mint ilyenek, sűrítőleg hatottak magának a medencének a benépesülésére. A gazdasági földrajzi jelenséget (népesedést) kizáró »negatívum« így vált »pozitívummá«, növelve a medence »szívóhatását.« A sűrűbb népesség ezenkívül a terület jó talajából, a dohány- és szőlőtermelésre is alkalmas és a délies lejtőkön különösen kedvező éghajlatából is következik. Az északi szelek védelmében, a déli verőkön a mandula, sőt a füge is megterem. A közvetlen környezet szegénysége (terméketlen hegyvidék) egy egész sor régi iparág meghonosítására ösztökélte a Rajna-árok lakóit. A Spessart kvarchomokjának felhasználásából fejlődött ki az üvegipar, ehhez a tüzelőt az erdők szolgáltatták. A kristályos szerkezetű Odenwald a kőipar fészke, a Schwarzwald sűrű erdeiben a fafaragás, a faragott kakukos órák világhírű ipara vert gyökeret, míg a rossz talajú lotharingiai oldalon a vas feldolgozása vált híressé. A Vosges gránittönkjéről lecsorgó tiszta vízü patakok jelentősége a szövőipar megtelepedésében ismerhető fei. 73