Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

és nem véletlen, hogy sokszor szökésben, bolyongásban próbálnak kiutat keresni nyomasztó helyzetükből. (Pl. Twist Olivér, Copperfield szökése,. Nickleby otthagyja Squeerst, a kis Nell bolyongása nagyapjával együtt, Jo csavargása.) Néhol a bolyongás helyett az ábrándokba, álmodozásba meneküléssel találkozunk. (pl. Dombey Pál, Pip, stb.) Ha ennyire rossz a kor nevelése, szinte önkénytelenül felmerül a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a dickensi gyermekhősök boldogulnak, a regények jól végződnek? Kétségtelen, hogy irodalompedagógiai szempontból ez az a pont, ahol a leginkább megmutatkozik az ellentmondás, a törés Dickens műveiben. Twist Olivér és Copperfield a rossz nevelés ellenére is derék, dolgos emberré lesz. Átvészelik a nehéz napokat, kezükbe hull az örökség és minden rendbejön. Dickens, aki egyébként annyira fontosnak tartja a nevelés problémáját, aki olyan vesékbe hatolóan, vádlón és javítást parancsolóan igyekezett megindítani kora olvasóit, — itt ellentmondásba kerül a nevelés szerepéről vallott belső hitével, mert hiszen az »erkölcsi erő«, a rossz nevelés ellenére is győzedelmeskedik. Van igazsága tehát Maurois bírálatának, — de azok a reakciós nézetek, amelyek fatalizmust látnak Dickensben, mégsem felelnek meg a valóságnak. Több esetben ugyanis — általában nem a főhősöknél — Dickens félreérthetetlenül ábrázolja a rossz nevelés káros hatását: Heep Uriást olyan eredményesen, hosszú ideig nevelték alázatosságra, hogy végül jellemtelen, csúszó-mászó, alamuszi, hízelkedő és aljas törtetővé lett. De megmutatkozik a nevelés pozitív hatása olyan haladó elveket érvényesítő intézetekben, mint pl. a Strong doktor iskolájában. A Dickensről szóló monográfiák eddig általában nem mutattak rá Heep Uriás neveltetésének szerepére, jellemének alakulásában. Heep-nek pusztán alacsony származású törtetőként bemutatása nyilván a reakciót szolgálja azzal, hogy az »alsóbb néposztály« jellemgyengeségét akarja dokumentálni. Ezért nem érzi minden alapnélkülinek az olvasó BARLOWE álláspontját [23], aki egyenesen tragikus költőnek nevezi Dickenst. Valóban, a nevelési hibák bemutatása (amelyek végeredményben a helytelen igazságtalan társadalmi berendezkedések következményei) sok jelenetben tragikus szakadék mélyére viszik a cselekményt. És ilyenkor Dickens el kanyarítja a mese folytatását — egy gazdag örökség, jó emberek segítsége a kellő pillanatokban kedvező fordulatot hoz a főhős életébe. Néhol azonban áttör a tragikum, a gyermekfőhős meghal (így Dombey Pál, a kis Nell esetében). De az ilyen tragikus eseményt mintegy kárpótolni akarja az író, mint pl. Dombey esetében, ahol tovább viszi a mesét. Ilyenkor szinte érződik, hogy új vágányokon, szinte új regény indul, mintha nem is a megkezdett történet folytatása lenne. Ezért nem érezzük a gőgös, öreg Dombey megváltozását, meg javulását hitelesnek, meggyőzőnek a III. kötet végén. Mi az oka annak, hogy regényeiben a legtöbb esetben a gyermekeket hibásan nevelik, a gyermekség is mintegy elvetélődik, meggyötört és koraérett emberek kezdik meg önálló életüket? 59"