Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

Ez az a pont, ahol a nevelés társadalmi funkcióját legjobban megfejtette (vagy talán nem is sejtette, de mindenesetre ma már számunkra világosan, kielemezhetően ábrázolta) Dickens. A nevelési bajok végső oka az, hogy a gyermekek nem találnak megfelelő szeretetközösségre, amelyben harmonikusan, boldogan fejlődhetnének. Másszóval: a dickensi gyermekhősök életéből a legtöbb esetben hiányzik a családi tűzhely, a családi élet melege. (Pl. Twist Olivér, Copperfield, Nell, Dombey, Summerson Eszter, Pip, stb.) Ez az a vonás, ahol feltétlenül érvényesül Dickens óriási kritikai-realista ereje, nagyszerűsége: a korabeli angol kapitalizmus gyors ütemben teszi tönkre a család bensőségét, a családi nevelést is. Az a körülmény, hogy a dickensi gyermekhősök árvák, vagy félárvák, »törvénytelen-« származásúak, — vagy ha él valamelyik szülő, az távol van a gyermekektől (pl. Dombey esetében, vagy a kis Dorritnál, akinek apja az adósok börtönében tölt éveket) nem véletlen. Ezek félremagyarázhatatlanul arra vallanak, hogy szétzüllik a család, elmúlóban a családi összetartozás, szeretetérzés. Legmélyebb összefüggéseiben a kapitalista társadalomnak ezt a pedagógiailag talán egyik legfontosabb vonását tükrözik művészi módon a Dickens-regények. Ha a család széthullóban van, a társadalomnak kellene valamiképpen helyettesíteni a közösségi élet bensőségét. Jól érzi ezt Dickens, hiszen tudja, hogy a gyermeklélek megértő felnőttekre és társakra, barátokra, közösségre vágyik. Ez a vágya azonban nem nyer kielégülést, — elég, ha szegény-iskolára, Squeers, Blimber, Creakle, vagy a hozzá hasonló gyermeknyomorító intézményeinek beszédes példájára gondolunk. Az intézetben nevelkedő gyermek is magányos marad, mert az antagonisztikus ellentétekben vergődő kapitalista társadalom nem tud valódi közösségi nevelőintézményeket létesíteni [24], Ez a kapitalista nevelés társadalmi funkciójára alapvető vonás azt is magában foglalja, hogy nemcsupán a proletár gyermekek nevelése gyalázatosan rossz (Jo példája!), hanem a burzsoázia a saját gyermekeinek sem tud jó, mindenben harmonikus nevelést adni. (A kis Dombey története.) ' * A Dickens- regények irodalompedagógiai vizsgálatának egy további, fontos kérdése: kik olvassák regényeit? E kérdésben a mi számunkra is figyelemreméltó egy amerikai szerzőnek, G. H. FORD-nak nemrégen megjelent műve. (»Dickens and his readers« címmel, 1955. — Publiched for the University of Cincinnati. By Princeton Univ. Press.) Ez számot ad arról, hogy már a múlt században is voltak Dickens-ellenes hangok és főleg 1927. óta napirenden van Dickens bizonyos »devalválásaa pusztán gyermekirodalomként, gyermek-klasszikusként kezelése. Az említett amerikai mű hivatkozik régebbi negatív véleményekre Dickens regényeivel kapcsolatban, (pl. Meredith, Eliot, Shaw, stb.) BOWEN (1946.) azt írja, hogy nem tudja »felnőttként« olvasni Dickenst, hanem csak úgy, ha képzeletben visszaszáll a gyermekkorába. Virginia WOOLF (The Moment, New York, 1948. 75. 1.) szerint a Dickens-könyvek az »élet« emlékezetébe és mítoszába tartoznak, nem pedig az esztétikai tapasztalás körébe. 60