Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

Yard WENGER freudista szempontokat érvényesít (1947.) H. HOUSE 1947-ben mélylélektani alapon a gyermekhősök viselkedését az adleri alacsonyabbrendűségi érzésből, a patologikus önszeretettel magyarázza. George ORWELL (Critical Essays, London, Seeker, 1946.) egyenesen a pszichoanalízis előfutár ját (!) látja Dickensben. Rosa Dartie esetében (a Copperfield Dávid című műben) a tudattalan sexualitás megnyilvánulását véli felfedezni. A Nickleby Miklós-ba pedig szadizmust és incesztus-problémát magyaráz bele. Dickens »pathologikus« vonásait egyébként J. OEHLBAUM (»Das pathologusche Element bei Ch. Dickens.« Zürich, 1944. — J. Kürzi) gyűjtötte szorgalmasan egybe. Az említett pszichoanalitikus magyarázatok jellegzetes individualista felfogásukkal háttérbe szorítják tehát Dickens élményeinek társadalmi motivációját, realista kritikai szemléletének társadalmi alapjait és következtetéseit. Elfelejtkeznek arról, hogy e regények nem pusztán általában és időtlenül a »gyermek« sorsát, fejlődését, szenvedéseit jelenítik meg, hanem nagyon is konkrét társadalmi viszonyok, a múlt század közepének angol viszonyai képezik az ábrázolás alapját. A pszichoanalitikus bírálók jellegzetesen történetietlenül magyarázzák a Dickensregényeket, mikor a XX. századi polgárság bizonyos lelki problémáit, a XX. századi mélylélektani irányzatok megállapításait szinte visszavetítik a múlt századba. Említésre érdemes, hogy az újabb dickensológia többnyire eklektikusán használja fel a különböző mélylélektani és egyéb, modern gyermeklélektani irányzatok megállapításait Dickens műveinek elemzésében. így pl. Silvére MONOD már idézett, 1953-ban megjelent művében. [22]. E monográfia (I. rész, 3. fejezetében) »a gyermekkor megörökítése« címmel foglalkozik Dickens gyermekkorának a későbbi művekben megjelent tükröződésével. A gyermekkor »mágikus jelenetednek, az álmodozásnak jelentőségét emeli ki. Szinte megrója Dickenst, hogy nem tudta megérteni a »gyermekkor kemény leckéjét«, (i. m. 14. 1.) Nem látja e gyermekkori élmények társadalmi okait, meghatározottságát; az inasévekkel kapcsolatban Dickens »szenvedélyes és kissé beteges« vonzódását, kapcsolatát látja ezekhez a fájdalmas emlékekhez. A fentiek előrebocsátása után rátérhetünk fő kérdésünkre: Milyen a nevelés társadalmi szerepe, funkciója Dickens regényeiben? A regények többségében a rossz nevelés változatos eseteivel, a nevelési hibák széles skálájával találkozhatunk. Talán Strong doktor humánus, gyermekszerető iskolája a Copperfield Dávidban az egyetlen nagy, jelentős kivételével. Az esetek többségében a nevelés a gyermekek megtörésére irányul (pl. Twist Olivér, Squeers iskolája a Nickleby Miklós-ban, Murdston és Creakle »módszere« Copperfield-ben, stb.). Ennek az alázatosságra nevelésnek, megtörtésnek sok útja-módja közé tartozik a túlterhelés is. (Blimber iskolája a Dombey-ben.) A képmutatás (Pecksniff a Chuzzlewit Mártonban) és a ridegség (Gradgrind gyáros »ténykultusza« a Nehéz idők-ben) is a korabeli angol nevelés joggal bírált negatívumai közé tartozik. A rossz nevelés eredménye, hogy a gyermekkor korántsem idillikus, gondtalan, boldog gyermeköltő a Dickens-regényekben. A gyermekszereplők évekig érzik a kínzó emlékek fájdalmas súlyát 58