Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Zétényi Endre: Eger időjárása

zivatart. Budapesten májusban és júniusban, Egerben viszont júliusban szerepelt többször a zivatar. Ez a tény Eger vidékének a völgyi helyzetével lehet összefüggésben. Júliusban itt s a környező alacsony dombok oldalain az alsó légréteg jobban felmelegszik, mint a környező hegyek, ill. erdőségek fölött. Ez a helyzet erős függőleges légmozgást, zivatart eredményez. Míg májusban és júniusban inkább front-zivatar jelentkezik, addig júliusban az ún. légtömeg-zivatar (helyi, v. hő-zivatar) jár nagyobb számban. Magyarország éghajlata c. könyv bizonyos elsődleges és másodlagos zivatargócokat állapít meg. Az utóbbiak között szerepel a Mátra és Bükk vidéke is (évi 20—30 zivatarral). Egerben a 16 évi átlag szerint évi 20 zivataros napra lehet számítani, ami közepes gyakoriságra mutat, igazolva a másodlagos zivatargóc szomszédságát. A jégeső Egerben nem gyakori természeti csapás. A 20 év alatt májusban négyszer, júniusban és júliusban egy-egy alkalommal említenek jégesőt. A múlt század ide vonatkozó jelentéseiből nem vehető ki a jégeső rendszeres megfigyelése, pedig akkor is előfordultak jégverések. Ezt bizonyítja Albert Ferenc megjegyzése a már idézett könyvből: »A Mátra- és Bükk-hegységnek gerincén és magasabb helyein a hó két-három héttel később olvad el, mint lent a rónán — az is igaz, hogy a magasra nyúló hegytömegek közé szorított, zárkózottabb völgyeken a telek hidegebbek és tartósabbak, hogy késői fagyok és nyári gyakori jégesők a növényzetet csigázzák, sőt néha megsemmisítik«. 1871-ig visszamenőleg a feljegyzések a következő elemi károkat okozó zivatarokról emlékeznek meg: Részletesen leírja az észlelő az 1871. év július 6-i zivatart. »Délután 1—2 óra között Eger város fölé hirtelen sötét felhők tornyosultak, melyekből hatalmas zivatar támadt. Iszonyú villámcsapásókkal törve ki, melyek közül sok követelte áldozatát. A két első villám néhány másodpercnyi időközben gyorsan és iszonyú robajjal tört ki egymás után, mely rögtön áldozatra talált egy egri polgárban, míg a tmásik szintén egy egri nőt sújtott agyon. A harmadik is kevés vártatva egy Eger melléki pórban és annak tehenében találta föl áldozatát. E villámcsapásoknak a vásártér szolgált színhelyéül, hol a tömegesült népben — mely éppen a nagy vásárra volt összegyűlve — nem kis rémületet keltett.« Előtte való nap árnyékban 34,4 C° hőmérsékletet mértek. — 1875-ben, júniusban 15 nap fordult elő zivatar. Ugyanabban az évben a július 5-i zivatar viharral jött, 2—4 lábnyi vastag fákat csavart ki. 1876. március 15-én zivatart és jégesőt tapasztaltak. Nevezetes volt Eger történetében 1878. augusztus utolsó napja is. »Augusztus 30—31-én éjjel villámlás, dörgés és a szomszédos hegyekben felhőszakadás volt, a hajnali órákban a víztömeg a város felé tódult, reggel 6 órakor három-hét láb magas volt a -különböző utcákban, erős kőházak is összedőltek, kőhidakat is magával vitt a víz. Nemcsak a külvárosokat, de főleg a belvárost sújtotta, a kereskedőket tette tönkre, s a kár milliókra megy.« (Azon éjjelen a lehullott csapadék mennyisége 46,7 milliméter, az előző napi szélirány délnyugati volt.) Meglepő hatást váltott ki 1885. május 5-én is a délnyugat felől érkező zivatar mely erős fákat tört össze és dió-nagyságú jég esett 13 percen át. Heves zivatart jegyeztek fel 1906. november 10-ről. 1909. március 15—16. és 27-én fordult elő még ilyen rendellenes zivataros időjárás. E példákból az a tanulság szűrhető le, hogy az észlelők főleg a rendkívüli időben és szokatlan mértékben jelentkező zivatarokat örökítették meg. Azonban az 1914-es esős időszak már pontosabb meg40* 561