Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

2. Félércek (semimetalla) »mellyek az egész bányászatokhoz hasonlóknak látszanak, de a mellyeket nem lehet kalapálni és a tűzben füstbe mennek« [33]: Hg, Zn, Sb," As, Co, Bi, Mo, Mn, Ni. A legjobban eltér mai osztályozásunktól a higany helyzete. Ezt kizárólag Wolny emeli ki a félfémek közül a nikellel. zinkkel együtt és a fémek között tárgyalja. A többi szerzőnél alig van valami eltérés a fentebb felsorolttól. A tárgyalt fémek száma is jellemző, minthogy ebben a korban »a' Chémiának bámulásra méltó előmenetele, mellyet 30—40 esztendő óta tapasztalunk — írja Kultsár 1824-ben [77] — .... különösen az értzek megkülömböztetésére vezette az emberi nemzetet, hogy ... a' helyett, hogy a' régiek 7—8 metallumot tudtak megnevezni, most már 20—27-re számlálhatjuk«. A tárgyalt fémek száma általában fokozatosan emelkedett. Ugrást jelent Geley József könyve, aki 19 fémet tárgyal már, majd utána hasonló ugrást jelent a Pethe Ferenc által fordított földművelési kémia (Davy művének fordítása) [49]. A természettudományi ismeretterjesztés módszerei Az ismeretterjesztés hagyományos két vonala, az iskolai és az iskolánkívüli ismeretterjesztés ebben az időben még nem választható el olyan merev határral, mint a későbbiekben. Vannak ugyan latin nyelvű gimnáziumi tankönyvek, de viszont a magyar nyelvű kiadványok egyszerre kívánják rendszerint az iskolai és az iskolánkívüli ismeretterjesztést is szolgálni. A kettősség jól megfigyelhető az első önállóan kiadott magyar természethistóriában, Gáti István művében. Könyvét kérdés-feleletben dolgozta fel. A feleleteket azonban kétféleképpen adja meg: könnyen megtanítható versikékben, majd pedig a felnőtt olvasókra számítva, részletesebb magyarázatot is ad. A feleleteket azért szedte versbe, hogy azt szórói-szóra meg lehessen tanulni. Erre a kérdésre például: »Az ásványok világa hogyan oszttatik el leg-helyesebben?«, így kellett a tanulóknak felelniök: »Az Ásványok, fel-osztatnak Földre, Hígságra, Értzre, Kövekre; kikért jobbára, mászkálni kell a Bértzre.« Nagyon kevés utalást találunk kísérletezésre. Űgy látszik, hogy az iskolai oktatás is alig volt más, mint a tankönyv szövegének berögzíttetése, az iskolánkívüli ismeretterjesztés pedig nem találta meg a helyes kísérleteztetés módszerét, ahogy ma sem egészen sikerült ezt elérnie. 1781-ben megjelent ugyan egy hivatalos kiadvány, amely a kísérleteztetést is javasolja, de a nyomok szerint igen kevés foganatja volt e kiadvány tanácsainak. Ez a könyv: »A' természetnek visgálatjára és helyes esmértetésére Vezérlés a' magyar nemzeti oskolák számára« valószínűleg az első magyar nyelvű természettudományi metodikai 532-