Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

Általában a konyhasó, salétrom, szalmiák, borax (poris) szerepel itt a középsók között. Geley [47] »nem tökélletes középsók« csoportot is felállít, ide sorolva azokat a sókat, amelyek oldatukban savanyú kémhatásúak. A századfordulóra esett a só mai fogalmának kialakulása. A pesti egyetemen használt tankönyv (Trommsdorff műve [36]) olyan meghatározást adott már, amely szinte ma is megállná a helyét: »Sók azok a testek, amelyek savak és alkálik, földek vagy fémoxidok kapcsolódásából keletkeznek; a savaknak alkálikkal való vegyületeit alkálikus, a földekkel földes, a fémoxidokkal fémes sóknak nevezzük.« Ehhez hasonló csoportosítást használ Etienne Kolozsváron megjelent könyvében [24]: Salia neutra néven foglalja össze az alkáliákisóit, a Salia media csoportba sorolja a földek sóit (salia terrestrica) és a fémek sóit (salia metallica). A magyar nyelvű ismeretterjesztés ezt a beosztást nem vette át. A földek sói általában a földek, a fémek sói pedig az »értzek« között szerepeltek. 2. Éghető anyagok Csaknem minden szerző egy csoportba foglalja össze mindazokat az anyagokat, amelyek meggyújtva, lánggal égnek. Az éghető anyagok (corpora phlogistica, tűzkapós, gyúlánk, langaló ásványok) csoportja természetesen kémiailag igen eltérő anyagokat foglal magába. Ide tartozik elsősorban a kén és minden szerves üledék. Néhány szerző még a szulfidokat is ide sorolja. Más tulajdonságok közül jellegzetesnek tartják, hogy vízzel nem elegyednek, legfeljebb olajban oldódnak. A csoporton belül a további beosztásban már nagy eltérés van az egyes szerzők között, vagy külön veszik a szilárd anyagokat: kénkő, tűzi kő (kőszén), tűzi föld (turfa), folyó gyánta (borostyánkő) és a folyékony anyagokat: földi olaj (petróleum), hegyi szurok (aszfalt) stb., vagy pedig egyik csoportba a ként és a szulfidokat, másik csoportba, vagy több külön csoportba sorolják a szerves anyagokat, Kováts Mihály a Magyar Chémiában nem csoportosítja együvé az éghető ásványokat. A ként a kénsavval együtt tárgyalja, a kőolajat, kőszenet, stb. »Földi gyanták« név alá foglalja, a grafitot, antracitot és gyémántot pedig »Az ásvány országi szenes testek« néven foglalja össze. Ez a beosztás jobb tehát, mint a korábban elterjedt volt. 3. Földek és kövek A »föld« már Aristoteles elemei között szerepel, Boy le óta szokás földekről beszélni, vagyis azóta különböztetik meg azokat az anyagokat, amelyek csak abban a sajátságukban egyeznek meg, hogy »megéghetetlen tűzálló testek, amelyek 200 résznyi forró vízben el nem olvadnak közbejáró szer nélkül« (Kováts), »sem olajba el nem olvad . . a' legnagyobb tűzbe is semmit el nem veszt sem nehézségéből, sem nagyságából . . ., ki-nyújtani nem lehet« (Zay). 32 529