Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

A földek elnevezés alá így igen sokféle anyag került, ide került az ásványok és a kőzetek jelentős többsége. Ezen belül a további csoportosítás hol kémiai alapon történik, hol pedig a hevítéssel előidézhető változások alapján, vagy pedig, s ez a leggyakoribb, keverten. Az első természethistóriában Molnár János megkülönböztet: meszes, agyagos, üvegre égethető, márványos köveket és drágaköveket. Az üvegre égethetők közé főleg szilikátok kerültek, a drágakövek pedig igen különböző vegyi összetételű ásványokat foglalnak össze. A XVIII. század végén történt a különböző földfélék többségének felfedezése. A tudományos eredmények természetesen bizonyos késéssel mutatkoznak meg a magyarországi ismeretterjesztő irodalomban. A lemaradás a századfordulóig szinte törvényszerűen húsz év körül van. A XIX. század elején megjelent művek azonban, így elsősorban Patzier és Kováts kémia-könyvei már jóval kevesebb késést mutatnak fel. A sok új kémiai felfedezés közül nem egyről később kiderült, hogy téves volt, így azoknak lett igazuk, akik nem siettek átvenni az új eredményeket, hanem megvárták a tudományos eredmények lehiggadását. így Kováts Mihály [45] és Geley József [47] tárgyalják az ausztrálföldet, pedig már pár évvel azelőtt kiderült, hogy az nem egyszerű föld, hanem más egyszerű földekből összetett keverék volt [36], Gyakran tévesztenek össze egyes anyagokat, így például a mangánt és a magnéziumot. Benkő így ír erről: »Festősó Magnesia... mellyet már ma meg-különböztetünk a' Magnesiumtól vagy Festőértz és Földtől.« (Előbbi magnéziumot, utóbbi mangánt jelent, az összetévesztést sok ideig a hasonló név is lehetővé tette.) A XIX. század elején kiderült, hogy a földek nem elemek, hanem a fémek oxidjaihoz hasonló vegyületek. Elsőnek Davy könyvének magyar fordításában Pethe Ferenc továbbítja ezt a felfedezést a magyar olvasóközönséghez [49]. / A természethistóriák, amelyek a kémiai ismeretterjesztésnek egy félévszázadon keresztül szinte egyedüli letéteményesei voltak, nem veszik már át a legújabb kémiai felfedezéseket. Az önálló magyarországi kémiai ismeretterjesztés kialakulásával párhuzamosan a természethistóriák visszatérnek a régi, gyakran elavult hagyományokhoz. Tárgykörükből fokozatoasn kirekesztik azokat az anyagokat, amelyek a természetben olyan formában nem találhatók meg. Elvesztik tehát a természethistóriák a harmincas-negyvenes években azt a szerepet, amelyet a kémiai ismeretterjesztésben azelőtt játszottak. 1834-ben kiadott útmutatás, a »Vezérismertetés« [53] így osztályozta a földeket és a köveket: Földek: sovány, zsíros, kemény. Kövek: mésznemű, üvegnemű, elolvadó, tűznek ellenálló, sziklakövek. A Vezér-' ismertetést követik még a negyvenes években megjelent művek is [56—58, 64], pedig az anyagok ilyen csoportosítása kémiai szempontból nyilván teljesen elavultnak tekinthető. Ez is bizonyítja, hogy joggal tekinthetjük a kémiai ismeretterjesztésben az 1840 körüli éveket olyan határnak, amikor az ismeretterjesztés formája, tartalma és eszközei egyaránt megváltoznak. 530-