Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

Pethe által használt neve.) A fojtó, vagyis a nitrogén szerinte »némelly Kimikusok szerént vizitőből és savanyitóból, tsakhogy más szerekben, mint a viz van eggyesülve«. Hasonlóképpen tartalmaz szerinte hidrogént a szén is: »Austin szerént, a szenitőt valóban vizitővé és savanyitóvá lehet széjjelszedni.« [48]. Nyilvánvaló tehát, hogy Pethe ebben a művében a flogisztont azonosnak veszi a hidrogénnel. 6. A flogiszton-elmélet megdöntése után sokáig magát a hidrogént vélték mindenféle lángtünemény előidézőjének. Fábián szerint még a hulló csillagok fényét is hidrogén okozza: >

;A Tsillag-szaladás nem egyéb meggyulladó levegőnél, melly valami nyálkás matériával vagyon körül véve, és osztán lobbot vet a levegőben, s külső tekintetre nézve egy leeső tsillag formát mutat.« [40]. Kultsár még 1817-ben is a bányaléget »földalatti gyúlható levegőnek« vagyis hidrogénnek tartja. 7. Lavoisier égés-elmélete hazánkban először Etienne kémia-könyvében szólalt meg először, ezt követően — magyarul Derczeni János borászati könyvében németül, majd annak magyar fordításában magyarul. Ennek a rendszernek részletes kifejtését Kováts Mihály végezte a Magyar Chémiában. Lavoisier elméletében átvette kora fizikájának felfogását és a hőt és a fényt anyagi természetűnek tartotta, s mindkettőt besorolta a kémiai elemek közé. A vizsgált korszak második felében is ez a felfogás volt elterjedve, annyiban módosítva, hogy később kiemelték a kémiai elemek közül és egyre inkább a fizika tárgykörébe került át a hő, fény, elektromosság. A tanulmányomban érintett korszak végén a magyar irodalomban egységesen ez a felfogás található. 8. A hőanyag mellett, annak ellentétjeként a XVIII. században felmerült a hideg-anyag felvétele is. Sartori könyve, amely a legellentétesebb elméletek tükrözője, erre is példát szolgáltat. Szerinte »az hideg a' sóknak, fő-képpen a' Salétromoknak leg-vékonyabb egy más között egybe szerkesztett részeiből áll«. Ezt az állítását azzal bizonyítja, hogy midőn a »Salétromoknak részei valamelly testbe tétetnek, mindgyárt azon testben következik az hideg«, vagyis hideg keletkezik akkor, ha salétromot vízben oldunk. Megállapításából következtetéseket von le: »az északi szelek többnyire havasok és hidegek, mert magokkal savat és salétromat . . . bővségesen hoznak.« A többi szerzőnél a hideg-anyagra vonatkozóan vagy semmit sem olvashatunk, vagy úgy tárgyalják a hideget, ahogyan Jeney György teszi: »A hidegség a testünkből kifojó tűznek érzése.« 9. Lavoisier által is képviselt hőanyag-elméletet később a kinetikus hőelmélet szorította ki. Bár ez az elmélet csak a XIX. század második felében lett általános, az elmélet csiráit megtalálhatjuk már a XVIII. század, sőt a XVII. század magyarnyelvű irodalmában. Apátzai Csere János 1653-ban kiadott műve (amelyet 1803-ban adtak ki újra) már tükrözte ezt a felfogást. Azt írja: »A' testeknek vékonyabb részeiből lészen a' láng, és (azoknak sebessége meg-lassúdván) a' füst 524-