Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Hortobágyi Tibor: A hortobágyi halastavak algái és a halhústermelés kapcsolatai

konokat). Az egynyaras pontyok részére a plankton aránylag a legkevésbé jelentős, hiszen táplálékuk negyedrészét veszik közvetlenül a planktonból. Az egynyaras pontyok fejlődési grafikonjai nem is mutatnak törést, vagy stagnálást (8, 9. testsúlygrafikon »b« görbéi). Az egynyaras pontyok számára a plankton csupán júniusban, júliusban jelentősebb. Ez különösen a VII. sz. tó testsúlygyarapodás görbéjén látszik jól. A kétnyaras pontyok táplálékának már fele közvetlenül a planktonból kerül ki. Világosan igazolja ezt az I—II. sz. tó testsúly gyarapodási görbéje (8»a«): július 1-től a kétnyaras pontyok testsúlya a lehalászásig nem gyarapodik, hanem csökken. A phytoplankton a napforduló tájáig eléggé megfelelő táplálékot jelent, ezután azonban kvaHtatíve összetétele erősen megváltozik (1. grafikon). — A VII. sz. tóban a főtáplálék = a plankton kedvezőbb összetételű és bőségesebb, itt a kétnyaras pontyok görbéje meredeken ível felfelé s csupán a napforduló okozta planktonvisszaesés tükröződik rövid ideig a testsúlygyarapodási görbe frrtásában (1. a 2. grafikont). Az I—II. sz. tóban az egynyaras pontyok görbéje a tó rossz termelőképességének megfelelően lassan, de egyenletesen, megtorpanás, vagy visszaesés nélkül emelkedik. Ebben a tó 19 kat. holdnyi nádasa lehet az egyik döntő tényező, mert hiszen W under alapos megfigyelései szerint az egynyaras pontyok táplálékuk felét a parti övből fedezik. III. A természetes hozamot befolyásoló tényezők A természetes hozamot egyrészt állandó jellegű természeti tényezők: talajviszonyok, tápláló víz, időjárás, fény-, hőmérsékleti viszonyok stb., másrészt változtatható tényezők: tókezelés, benépesítés stb. szabja meg. Nagy hatású a természetes hozamra a talaj minősége. Az alföldi halastavak általában jó természetes hozamúak, de a talaj összetétele szerint nagy eltéréseket mutathatnak. Homokos, szikes talajú halastavak természetes hozama kisebb, mint a humuszos, agyagos, löszös talajú tavaké. A hortobágyi két megvizsgált halastó közötti nagy hozamkülönbséget főképpen ez magyarázza meg. A degradált szikes talajon elterülő I—II. sz. tó talaja erősebben szikes, mint a VII. sz. tóé. Más természeti tényezőt aligha vehetünk számításba, mert egymás közvetlen szomszédságában fekszenek, időjárási és vízellátási körülményeik azonosak. Az I—II. sz. tó rossz termelőképességének további oka a fenéken felhalmozódó anorganikus kolloid anyagokban gazdag híg iszap (»latyak«). Ezt a nagyobb fajsúlyú réteget a függőleges, konvekcionális irányú áramlás nem töri át. így a felszíni rétegekbe az oldott ásványi anyagok és a CO, alig jut el, a felszínről pedig az 0-> nem ér a fenékre. Akadozik az aérob szervesanyag lebontás, a haltáplálék állatok elszaporodása stb. A tó aránylag sekély, így a hullámzás segíthetne az O-^ és a CO-J eloszlásában, azonban a fenékig terjedhető hullámok felkavarják a leülepedett anyagot, a szerves és szervetlen törmeléket, az átlátszóság erősen az optimális alá esik, ami kihat a termelésre. 455-