Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Hortobágyi Tibor: A hortobágyi halastavak algái és a halhústermelés kapcsolatai

annak, hogy a VII. sz. halastóban miért olyan jelentéktelen a visszaesés a halak testsúlyában. (L. a 2. grafikont.) Mindkét tóban a 3,6, illetve a 4,5 dkg-os kihelyezési súlyú halak görbéje nem mutat törést. Még az I—II. sz., rossz termőképességű tóban is csupán meglassul a kis testsúlyú halak gyarapodása (1. a 8—9. grafikont). Talán a kisebb súlyú, a fiatalabb halak jobban hasznosíthatják az Euqlenophytonokat? Talán a rossz termelőképességű tavakban a hal ivadékot csupán bizonyos korig szabad hagynunk? A VII. sz. tó természetes hozamának 18 évi (1936—1953) átlaga: 106 kg/Jkat .hold. Ez az I—II. sz. halastó természetes hozamának ötszöröse. Az országos átlagot (90—100 kg) meghaladja. A két halastó közötti nagy eltéréseket az eltérő táplálkozási viszonyok okozzák. A 3, 4. és az 5, 6, 7. grafikonok ezt világosan szemléltetik. Hazánkban a tógazdasági haltenyésztés főhala a ponty. A hortobágyi halastavakban is 1950—1952-ben a lehalászott halak között a ponty és egyéb halak viszonya így alakult: 1—II. sz. -halastó VII. sz. halastó Ponty Egyéb hal Ponty Egyéb hal 1950 95,3 % 4,7% 92,6% 7.4% 1951 57,2 % 42,8% 95,7% 4,3%, 1952 97,2 % 2,8% 87,9% 12,1% Wunder 1949-ben megjelent munkájában több évtizedes kutatásai alapján ismerteti a plankton jelentőségét a ponty táplálkozásában. Wunder planktonon elsősorban alsóbbrendű rák-planktont értett. Viszont az alsóbbrendű rákok csaknem kivétel nélkül növényi planktonszűrő szervezetek, tehát egyedszámuk, fajaik elsősorban a rendelkezésre álló algatápláléktól függenek. A közvetett kapcsolat a halhúshozam és az algavegetáció között tehát világos. Wunder szerint az egynyaras pontyok első életévükben főtáplálékuk 1/i~ét a planktonból, V-j-ét a tófenékről, felét a parti övből veszik. Ezek számára csupán júniusban és júliusban jelentősebb a plankton. Am ezek életében is a V

4 résznél jelentősebb a plankton, mert a tófenékről szerzett táplálék szintén a plankton függvénye. A kétnyaras és háromnyaras pontyok táplálékának már fele közvetlenül a plankton, 10 %-át a fenék, 40 %-át a parti őv szolgáltatja. A négynyaras halak táplálékának 75%-át adja már a plankton. A halak korával tehát a parti öv nyújtotta táplálék és a fenéktáplálék fokozatosan csökken, míg a plankton egyre jelentősebbé válik. Ha a ponty fő természetes tápláléka a plankton, akkor a halastó jó termelőképességű, míg ha a parti táplálék dominál, a halastó rossz hozamú. Wunder fenti megállapításai kapcsolatba hozhatók a hortobágyi tavak növényi planktonjával és a halfejlődési görbékkel (1. a grafi44 5