Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955

a munkások élet- és munkaviszonyai viszonylag jobbak, mint a magánvállalatoknál, másrészt abban, hogy a gyár anyagi finanszírozása biztosítottabb, aminek alapján a felhalmozást tovább bírja a dohányipar, mint a magánvállalatok. Ez az oka annak, amit az egri dohánygyár példája igazol, hogy a dohányiparban általában akkor kezdi éreztetni hatását a válság, amikor más vállalatoknál már a depresszió, vagy a megélénkülés tapasztalható. Az egri dohánygyárban az 1920—23-as válság hatása 1924-ben mutatkozott meg legélesebb formában. A munkásoknak 1924-ben több mint felét elbocsátották, csökkentették a termelést, s egyes üzemágak termelését teljesen leállították. A fellendülés csak az 1920-as évek végére következett be, ami 1930—31-ben érte el tetőfokát. Ettől kezdve újból kezdi a válság éreztetni hatását. Most ugyan nincs tömeges elbocsátás, de a termelés apasztása mégis végbe megy azzal, hogy a nyugdíjba ment, vagy elbocsátott munkások helyett újakat nem vesznek fel, így is 1933-ban kb. 100 munkással dolgozott kevesebb, mint 1930-ban. E folyamat azonban még 1933-ban sem ért véget, amit egy 1933-ban kelt körrendelet is bizonyít: »A megüresedett munkahelyek betöltése ... a munkaalkalom teljes hiánya miatt ezidőszerint szünetel . . . egyben szükségesnek tartom, hogy ezúttal is szigorúan figyelmeztessem — mármint az igazgatót: Cs. J. —, hogy munkásokat saját hatáskörében még időszaki munkára sem alkalmazhat« [22], Az 1929—33-as világgazdasági válság a dohányiparban olyan mély nyomokat hagyott, hogy még fel sem lendült a termelés, máris kezdett jelentkezni az újabb gazdasági megrázkódtatás. Még 1935—36-ban is a termelés pangása volt jellemző a gyárra, mert új munkaerőket nem vehettek fel, mégis már 1936-ban és 1937-ben egyes gyártmány-minőségek árát leszállították. 1936-ban pl. a »Cigarellos«, 1937-ben pedig a »Joviales« árát csökkentették. És később más minőségekre is kiterjedt az árcsökkentés. Csupán az 1940-es évek elején tudták fellendíteni a termelést, amikor már hadiüzemmé nyilvánították a gyárat, és a front ellátása igényelte a termelés növelését. A válság hatása a dohánygyári munkásokra A válság legsúlyosabban a dolgozókat érintette. Bármilyen vonatkozásban is vizsgáljuk e hatást, mindenképpen azt látjuk, hogy a munkások reálbérének és fizetőképes keresetének csökkenését eredményezte. Mindenekelőtt a munkások nagyrészének elbocsátását eredményezte, pl. az 1920-as évek elején 441 munkást bocsátottak el. Azt persze nem vallották be, hogy a válság miatt bocsátották el a dolgozókat, hanem a burzsoáziára jellemző körmönfont módszereket és eszközöket vettek igénybe. Lényegében az elbocsátást is arra kívánták felhasználni

T hogy bizonyítsák a burzsoá társadalom életrevalóságát és humanitását. Több mint 120 munkásnőt erőszakkal nyugdíjaztak, azt a látszatot keltve, hogy a burzsoá társadalom legfőbb kötelességének tekinti a dolgozókkal való törődést. Ugyancsak ekkor 60 fiatal munkásnőt azzal a mondva csinált ürüggyel küldtek el egyetlen nap alatt, hogy pazarolják az anyagot, és nem alkalmasak a munka végzésére. 388-