Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955

náltak és használnak fel: a belföldi dohányok közül elsősorban szabolcsit, debrecenit, tiszait, szulokit, külföldiek közül pedig főleg brazilt, jávát, szumátrát és havannát. Persze ezeken kívül a szivarka, illetve pipadohány gyártás terén jelentős helyet foglalnak el a híres török és bolgár dohányok is. A szivarokat két csoportra lehet osztani: minőségi és általános szivarokra. A minőségiekhez tartoznak a ma is gyártott és ismert szivarok közül a Jáva, Dózsa, Táncsics, Árpád. A »Csongor« az általános szivarhoz tartozik, az »Eger« elnevezésű szivar pedig átmenet a minőségi és általános között. A szivargyártásnak három fázisa van: 1. előkészítés, 2. gyártás, 3. csomagolás. Az előkészítő szakaszban történik azoknak a báláknak a kibontása, melyekben a nyersanyagot kapja a gyár a különböző dohánybeváltó hivataloktól, vagj

r külföldről. Ezek különböző súlyúak. A bálák felbontása után a dohányleveleket szétválasztják egymástól, s az így ládákba rakott dohányleveleket addig nedvesítik — locsolással —, amíg a feldolgozáshoz szükséges nedvesség-tartalmat el nem éri. Ezután a válogatás következik. A válogatást különböző tényezők befolyásolják. Elsősorban az, hogy milyenfajta szivart akarunk előállítani. Sőt, egyes szivarfajták előállításához is megfelelő arányban különböző minőségű nyersanyagokat kell felhasználni. Az előkészítés lényege abban foglalható össze, hogy a gyártáshoz szükséges boríték, burok és bél kitermelése, előkészítése megtörténik. Az előkészítés után a gyártás következik. A gyártás lényegében bábkészítésből és fonásból áll. Ezt az egész folyamatot egészen a legutóbbi időkig kézi erővel végezték. 1951-ben kapta a gyár az első bábgépet. Az általános szivar előállítás lényegében gépesítve van. Báb- és fonógépek végzik a munkásnők helyett a nehéz fizikai munkát. Nem így van azonban a minőségi szivar készítésénél. Itt az egész gyártási folyamat kézzel történik. Nem könnyű gépesíteni a minőségi részleget, mert a szivarok megkívánt és előírt formázatát, domborúságát, szabályos alaknyúlványát megoldani tudó gépek hiányoznak. És éppen ez a különbség van az általános és minőségi szivarok között. Az általános szivar egyenes törzsű, s nem fonott végű, viszont a minőségi szivarok nem egyenes törzsűek, domborúak, s végük hegyesre fonottak. (Természetesen ezek csak külső formai különbségek, a tartalmi különbséget az adja, hogy más minőségű nyersanyagokat használnak a minőségi szivarokhoz, mint az általános szivarokhoz.) Vannak, akik úgy vélik, hogy »jó szivart csak kézzel lehet előállítani«. 8—10 évvel ezelőtt még a dohánygyári szakembereknek is ez volt a véleménye. Mikor azután az általános szivar és szivarka részleget gépesítették, megváltozott a nézetük, s remélik, hogy hamarosan eljön az ideje annak is, amikor gépesíteni tudják a minőségi részleget is. A felszabadulást megelőzően — amikor csaknem minden munkát kézi erővel végeztek — alig termeltek általános szivart. Sokkal magasabb jövedelmet biztosított a minőségi szivar. Ezt igazolják az alábbi adatok: Minőségi szivar Általános szivar 1910-ben 1929-ben 1955-ben 31 836 548 db 27 595 500 db 2 047 600 db 2 039 500 db — db 42 788 200 db 378-