Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A fehér terror rémuralma Heves megyében 1919—1921

emberem nem kért sem földet, sem fát, sem állást, sem mást, csak a hazát. ..« [83]. A kommunista szellemi termékek (röpiratok, könyvek stb.) beadására már Georgescu román királyi százados felhívta a megye lakosságát [84], Majd 1919. októberében megalakult az Egri Keresztény Sajtószövetkezet, amelyet a klérus propaganda-irodának szánt a »hazafias és vallásos« szellem felrázására, megszilárdítására [85]. E propagandavállalatnál •— amelynek elnöke Dutkay Pál apátkanonok lett — csakis keresztény napilapokat (Nemzeti Üjság, Szózat, Űj Barázda, Űj Nemzedék, Virradat, Népakarat, Budapesti Hírlap, stb.), heti folyóiratokat (Képes Krónika, Herkó Páter, Magyar Törekvés, Magyar Élet. Gondolat stb.) és különféle ellenforradalmi röpiratokat lehetett vásárolni [86]. A helyi katolikus orgánumok újra megjelentek, mint pl. az Egri Népújság. az Egri Egyházmegyei Közlöny, a Gyöngyösi Katholikus Egyházi Tudósító (főszerkesztője Bozsik Pál plébános). Ugyanakkor a klerikális reakció kígyót-békát kiáltott az ún. »destruktiv« sajtóra. Aki a Népszavát, a Pesti Hírlapot, vagy esetleg az Estet és a Világot olvasta, vagy ha a zsebében meglátták az utcán, örülhetett, ha meg nem verték az ellenforradalom »kultúrlovagjai« [87]. A Heves megyei klérus örömmel vállalta, hogy segíti a keresztényszocialista szakszervezetek létrehozását, vagyis »keresztényi« alapon ellenforradalmi tömegbázis megteremtését a munkásosztály soraiban. Egerben már 1919. augusztus 24-én megalakult a keresztény-szocialista párt megyei szervező bizottsága. A klerikális Egri Népújság szerint »a magyar munkásokat a szociáldemokrata-kommunizmus meggyalázta ... és lemossák, ha szervezkednek a keresztény-szocializmus tiszta zaszlaja alatt [88]. Októberben már a gyöngyösi és hatvani kerületben is erősen folyt a párt szervezkedése. Gyöngyösön a szervezkedés élén Bozsik Pál, a proletárdiktatúra idején bebörtönzött plébános állott [89]. A pártvezetőség Egerben elhatározta, hogy megalakítja a keresztényszocialista Földművesek és Kisgazdák Országos Szakszervezetének helyi csoportját, hogy »megóvja« a parasztokat »a kommunista sztrájk kellemetlenségeitől« [90]. De a klérus minden propagandája ellenére is »a kommunista uralomnak hatása — jelenti 1921. januárjában a dohánygyár igazgatója Egerből — még mindig megérezhető a munkásság viselkedésén, s hoszszú, erélyes bánásmód és a viszonyoknak lehető leghumánusabb elbírálása vezetheti vissza a munkásokat arra a nívóra, melyről lelketlen agitátorok . . . letérítették« [91]. Az egri hóstyákon széltében-hosszában izgattak a sorozásra felszólított hadkötelesek között. Amíg a klerikális Egri Népújság úgy üdvözölte egyik cikkében a magyar nemzeti hadsereget, mint »hazánk biztató reménysugarát, létünk, függetlenségünk biztos oszlopát, s jövő nagyságunk zálogát« [92], addig a nép fiai vonakodtak a sorozáson megjelenni, s a sorozási plakátokat leszaggatták [93]. A csendőrség elfogta a sorozás ellen izgatók közül Veres Kálmán, Ádám Miklós cipészeket és Dedinszki János pincért. Veres Kálmán Egerben december elején a sorozóhelyiség előtt, mintegy 60—80 hadköteleshez a következő kijelentést intézte: »Nekem is ma kellene menni, de nem 343-