Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

a kormány »erős kézzel nyúljon a darázsfészekbe«, s ugyanakkor a legdurvább hangon támadja a kommunistákat [42]. 1919. februárjában ismét megnyergeli a háború paripáját s érzelmileg igyekszik az uralkodó osztályok szekeréhez kötni azokat, — mint »érdekelteket« —, akik a háborúban elvesztették rokonaikat, hozzátartozóikat. Kiadja a jelszót: »Ébredjetek, magyarok!« — s a szebb, boldogabb »keresztény Magyarország« reményében szólít harcra minden »testvért«, aki a »magyar rög« igazi fiának vallja magát — a kommunisták ellen [43]. A Keresztény Szocializmus a maga »népszerű« agitáció ja mellett — mivel azzal nem sokra megy — elméleti, propaganda munkával is igyekszik elhódítani a tömegeket a szocialistáktól. Ennek érdekében még attól sem riad vissza, hogy az egyházatyák által oly érzelgősséggel dédelgetett és önigazoló »őskeresztény kommunizmust« áldozatul és csaléteknek bevesse. Leander »A keresztény kommunizmus« című vezércikkében azt bizonygatja, hogy a szocializmus nem valami új elmélet, — »csupán divatszerű tudományos mezbe öltözött«. A kommunizmussal — mint írja — találkozunk már az őskereszténység idején is, de ha akkor felbomlott, hogyan gondolhatjuk el, hogy az ma megvalósítható. S egy ilyen elmefuttatás alapján megállapítja, hogy a kommunizmusnak »ellensége a józan ész«, s hogy — idézi Werner Sombart-t -»a mindennapos életet csak egy föltétel alatt építhetjük nem egoista lelkiállapotokra: ha vallási fanatizmus él a tömegekben« [44], [Szükséges itt megjegyezni vázlatosan a következőket: a keresztény szocialisták váltig bizonygatják a magántulajdon isteni eredetét. Ugyanakkor igen pozitívan értékelik az »őskeresztény kommunizmust«. Igaz, hogy lényegében úgy, mint egy emberi jótékonyságon alapuló szociális aktust, mint a segíteni akarás reprezentatív formáját. A lényeges a mi szempontunkból most az, hogy aj a vagyon eladása, vagy felajánlása a közösségnek, azaz az őskeresztény kommunisztikus törekvés b) ellentmond annak az álláspontnak, miszerint a magántulajdon örök és változhatatlan, hogy nincs joga senkinek senkitől elvenni azt; c) Leander szerint az »őskeresztény kommunizmust« a hamisság, huncutság stb. bontotta fel. Következésképpen a magántulajdon a hamisságon, huncutságon stb. alapul; d) ebből viszont az következik, hogy elveti a magántulajdont, mint »isteni jogtényt«, mint olyant, ami ellen tenni semmit nem lehet, sőt — »vesszenek, akik a magántulajdonra kezet emelnek«. Az »új« keresztény szocialisták elméleti vonalának hitelességét ez az ellentmondásosság önmagában is aláássa.] Az nem csoda, hogy az ilyen és ehhez hasonló álbölcselkedések igen meghökkentették az egyházi ideológusokat, aminek néha kifejezést is adtak, s az is tény, hogy ezekkel a »szellemi fékezőkkel« az objektív történelmi folyamat mit sem törődött; az »új« keresztény szocialisták azonban nem tudtak megállni, minden áron meg akarták előzni — szavakban — a forradalmat, le akarták hagyni, a tömegbefolyás kedvéért minden áron meg akarták cáfolni önmagukat. Bergendey Szilveszter már kijelenti, hogy a M. Ksz. P. »az összes keresztény felekezetek számára nyitva lévő politikai párt, nem reakciós párt, nem a grófi és főpapi bir320-