Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

A fentiekből kiderül a keresztény szocializmus álláspontja a tulajdon kérdését illetően is. »A magántulajdon nem emberi eredetű, hanem Istentől származik.« [13]. (Magát a jogviszonyt a törvény szabályozza, az államnak joga van azt körülírni, de meg nem szüntetheti, sem az öröklési jogot. A magántulajdonból folyó jogok viszont erkölcsi kérdést képeznek csupán, az erkölcsi törvények szabályoznak, így tehát ebbe az államnak beleszólási joga nincs.) Ez a dogma azután természetszerűen maga után vonja az embernek a magántulajdon istentől adott feltételeibe való »beleteremtését«. Mégpedig olymódon, hogy az ember megjelenése (teremtése) a földgolyón nem jelentett lényegében mást, mint az öröktől fogva létező isteni akaratnak (az ember és a magántulajdon egységének) az anyagi valóságba való átültetését. Az egyháznak ezt a történelmietlen álláspontját az emberiség őstörténetével foglalkozó tudósok (Morgan) és a múlt században, valamint napjainkban is felfedezett primitív törzsek (Amerika, Ausztrália) életviszonyai gyökereiben megcáfolják. Az egyházi ideológusok szerint a civilizáció és az ember, valamint az ezzel együtt megjelent magántulajdon egyazon isteni teremtési aktus eredménye. Marx a rendelkezésére álló őstörténeti kutatások alapján a tőke és a bérmunka kérdését vizsgálva, az alábbi lényeges következtetéseket vonta le: a bérmunka előfeltétele és a tőke egyik történelmi feltétele »a munkás elválasztása a földtől, mint természetes műhelyétől (Laboratorium), ennélfogva mind a kis szabad földtulajdon, mind a keleti községen (Kommune) alapuló közös földtulajdon felbomlása. Mindkét említett formában a munkás, mint tulajdonához viszonyul munkája objektív feltételeihez; ez a munkának dologi előfeltételeivel járó természetes egysége. A munkás tehát a munkától függetlenül, tárgyi létezéssel bír. Az egyén úgy viszonylik önmagához, mint tulajdonoshoz, mint valósága feltételeinek urához. Ugyanúgy viszonylik másokhoz is, mégpedig — aszerint, hogy ez az előfeltétel úgy van-e tételezve, mint ami a közösségből ered, vagy pedig úgy, mint ami a községet alkotó egyes családokból ered —, vagy mint társtulajdonosokhoz, mint a közös tulajdon megannyi megtestesüléséhez, vagy pedig mint hozzá hasonló önálló tulajdonosokhoz, önálló magántulajdonosokhoz, akik mellett maga a korábban mindent felölelő és mindenre kiterjedő közös tulajdon, mint a sok magánföldtulajdonos mellett fennálló külön ager publikus van tételezve.« [14]. »A föld a nagy műhely, az arzenál, amely mind a munkaeszközt, mind a munkaanyagot, mind a helyet, a közösség bázisát adja. Az emberek naiv módon viszonyulnak a földhöz, mint a közösség, az eleven munkában magát termelő és újratermelő közösség, tulajdonához. Minden egyes csak mint e közösség tagja viselkedik tulajdonosként vagy birtokosként. A munkafolyamat útján történő valóságos elsajátítás ezek mellett az előfeltételek mellett megy végbe, amelyek maguk nem termékei a munkának, hanem természetes vagy isteni eredetű előfeltételként jelennek meg.« [15]. Marxnak ez a bizonyítási módja tudományos, megfelel annak az objektív, elfogultságtól mentes történelem-szemléletnek, amely az emberiség múltjának, történetének, az emberi társadalom gyökereinek fel313-