Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

tárására törekszik. A keresztény szocializmus ideológusai azonban képtelenek arra, hogy fantáziájukat felszabadítsák a vallásos dogmák béklyója alól és az objektív tudományos vizsgálódás színterére lépjenek. A vallási dogmák történelemhamisításra késztetik őket. A kereszténység a magántulajdon elvére épülő társadalom, az osztálytársadalom terméke. Tükrözője azoknak a társadalmi viszonyoknak, amelyek megszületésekor uralkodtak, amelyek létrehozták. Ebből eredően elvonatkoztatta és rögzítette azokat az állapotokat, amelyek létrehozták, kiinduló pontként tette meg őket, amelyhez már nem kellett más, csak egy túlvilági lény (isten) kapcsolása (vagy fordítva), a kiütköző éleknek lefaragása, gondolati egyengetése és így mindennek az emberi akaraton és történelmen kívül való helyezése. Lényegében ez történt a magántulajdonnal is. A magántulajdont, mint jogi képződményt, — amelynek az emberiség történetében bizonyíthatóan igen hosszú előtörténete van, amelynek során kialakult és tökéletesedett —, kiemeli a történelmi valóságból, az isteni kinyilatkoztatás egyik aktusává teszi meg, az »örök« erkölcsi törvények mellé rangsorolja és így az emberi társadalom örök lényegévé teszi. Amikor ezt megtette, akkor és ezen az alapon, a társadalmi fejlődés nyomasztó ténye alatt elismeri a »fejlődést«, de csak így: »A magántulajdon fogalma fejlődésképes . . .« [16] és ez beteljesedik végül a keresztény szocializmus fogalmában, míg végül is minden a misztikum ködvilágában oldódik fel és omlik szét semmivé. Mi tehát végül is a keresztény szocializmus álláspontja a magántulajdont illetően és mi következik ebből? »Domini est terra, et plenitudo ejus.« [17]. (Az Űré a föld és minden, ami rajta van.) Miután az isten az embert a föld királyává, birtokosává tette, ezzel egyúttal feljogosította arra is, hogy mindazt eltulajdonítsa a maga számára, ami szükséges; a magántulajdon eszerint isten adta jog, s hogy kinek mennyi jut stb., az nem is perdöntő. Ennek az isteni elvnek alapján a keresztény szocializmus elsősorban és csak anynyiban harcol az adott társadalmi rend »eilen«, amennyiben a feltétlen egyéni szabadság és a teljes társadalmi egyenlőség túltengésével helyezkedik szembe. Ezek szerint — és ez álláspontjából logikusan következik — a társadalomban az egyenlőség mellett az egyenlőtlenségnek is meg kell lennie, de harmonikus összhangban, úgy, hogy az egyik a másikat elismerje és előmozdítsa. Ezt a koncepciót Prohászka Ottokár egyik könyvében így foglalta össze: az isten országa az istennel telített lélek, amely teljes öntudattal mondja »Atyám«; ez a tudat az ő meggyőződése s uralkodó érzelme és ettől megnyugszik. Van sok rossz a világon, mely az ember ellen küzd, de ne kérdezzük, hogy honnan jöttek, ne okoskodjunk, hogy mire valók, csak érvényesítsük isten fiainak tudatát minden körülmények között, mindannak dacára, ami aggaszt, ami gyötör és nyomorgat, s megtaláljuk szívünk békéjét [18]. XIII. Leó pápa azért fordul olyan határozottan szembe a szocializmussal, mert az »a magántulajdon lerontását, a társadalmi egyenlőtlenség nivellírozását tekinti céljának« [19]. »A társadalmi egyenlőtlenség . .. föltételezett s megkívánt állapot, abszolút egyenlőség tehát a természeti rendbe ütköző agyrém.« [20]. Hol van hát az egyenlőség? 314-