Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

a nagy természettudományos felfedezések megdöntötték azokat a vallási dogmákat, amelyek azelőtt az embereket rettegett áhítatba kényszerítették, s amelyek ereje a legnagyobb alázatot diktálta »a túlvilági hatalom földi helytartójával«, az egyházzal szemben. A középkorban uralkodó keresztény szellemet és erkölcsiséget az új termelési módnak megfelelő, ezt igazoló szellemi irányzatok és kialakuló erkölcsi normák szorították háttérbe. Egyszóval: a polgári forradalmak mindenre kiható, minden anyagi és szellemi tényezőt átfogó ereje alapjaiban rendítette meg azt a világot, amelyet az »örök igazságok« hordozójaként és megtestesítőjeként tisztelt a vakbuzgóságra kényszerített ember. A nagy lelkesedéssel fogadott polgári forradalmakkal, a »szabadság, egyenlőség, testvériség« jelszavával zászlót bontott új társadalmi rendszer azonban nem váltotta valóra azokat a reményeket, amelyeket az emberiség vele szemben táplált. A burzsoázia »a vallási és politikai illúziókba burkolt kizsákmányolást a nyílt, szemérmetlen, közvetlen, sivár kizsákmányolással váltotta fel« [1]. A jelszavak mögött érvényesülő új, objektív törvények, lerombolták a vagyontalan tömegek illúzióit az új renddel szemben és a gépeken való elkeseredett bosszúálláson, a szakmánbelüli és gazdasági harcokon keresztül felnövekedett új osztály, a proletariátus — megszületett forradalmi elmélete birtokában —egyre erősebb és hatásosabb ostromot indított a kizsákmányolás intézménye, a tőkés társadalom és a kizsákmányolást szülő magántulajdon ellen. A katholikus egyház, amely gazdasági-politikai és erkölcsi hatalmának elvesztése miatt, mint sértett és háttérbe szorított fél, gyűlölködve szemlélte a burzsoázia fékevesztett kapzsiságát és mohóságát, a maga sajátos módján reagált a jelenségekre. Elérkezett számára az az idő (a XIX. sz. második fele), amikor megfelelő tények, erkölcsi és politikai tapasztalatok birtokában nviltan porondra léphetett. Fellépése kritikai támadás volt a burzsoázia ellen. Miben mutatkozott ez meg? Az egyházi ideológusok a társadalmi bajokért a felelősséget a burzsoáziára, ezen belül a liberalizmusra, mint eszmei irányzatra hárították, amelynek a gazdasági életbe való behatolása (gazdasági liberalizmus) végzetes hibákat eredményezett. Ezek közül a végzetes hibák közül a legsúlyosabb az, hogy a munkások a szocialista tanok iránt igen fogékonyakká és e tanok követőivé váltak. Ezért »elsősorban — írja Való Simon — a modern ál-liberális társadalmi rend segítségével hatalom- és uralomhoz jutott tőkepénzes osztályt, a földi javak urait illeti a vád. Mert vajon a szocialisták voltak-e az elsők, akik életcélul a földi jólét és a pénz összehalmozását tűzték ki?« [2]. Mindez végső soron annak tulajdonítható, hogy az emberek tudatából kiszorult az »Isten«, hogy a »gyönyör«, az »élvezetek« társadalmi bölcselete kiszorította az »áldozat«, az »erény«, a »türelem« társadalmi bölcseletét, amely az »Isten által kívánt rendben való megnyugvást« biztosítaná azzal a végokkal, hogy »a jutalom csalhatatlan napja« elkövetkezik. Az anyagi élvezetek társadalmi bölcselete — amit a liberalizmus vitt be az emberekbe — »a gazdagokat megrontja, a szegényeket pedig fellázítja« [3]. 306-