Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

SZOKODI JÖZSEF tanszékvezető adjunktus: A KERESZTÉNY SZOCIALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL Az alábbi rövid tanulmány nem tart igényt arra, hogy a keresztény szocializmus koncepcióját a maga teljességében elemezze. Csupán azt a célt tűzi maga elé, hogy lényegesebb vonásaiban bemutasson egy olyan irányzatot, amely — ha fellépett a modern történelem színpadára, mint az »örök igazságok« képviselője — mindig hajótörést szenvedett. Maga az a tény azonban, hogy a társadalom fejlődésének objektív törvényei érvényesülési útjukból félrelökik a keresztény szocializmus hatástalan törekvéseit, nem jelenti azt, hogy eltekinthetünk kritikájától. A keresztény szocializmus, mint gazdasági és politikai irányzat, hiába akarta függetleníteni magát a kizsákmányolástól, hiába tűnt úgy fel, mint a társadalmi bajok egyedüli, elhivatott orvoslója, vagy a tőkés társadalom nagy reformátori eszméje, soha nem tudott túl jutni a kizsákmányolás puszta elismerésén, sőt mindig annak igazolójaként, alázatos szolgálójaként szerepelt. A keresztény szocializmus eszméjének teljes csődjét igazolta a történelem, de ez a csőd még nem tudatosodott minden vonatkozásában az emberekben. Igv — elsősorban a kispolgári tömegek érzésvilágából táplálkozva — aktív szerepet játszik a régi, önmagukat túlélt, reakciós termelési viszonyok védelmében. A keresztény politika és a »nemzeti« gondolat eszméje, amely a legmakacsabb vallási dogmákkal igazolt »örök magántulajdon« elvére épül, a szocializmus ellen harcoló tábor egyik szárnyát képezi. A keresztény szocializmus eszmevilága elleni harc tehát azt jelenti, hogy szembehelyezkedünk és küzdünk egy olyan — végső kicsengésében — politikai irányzat ellen, amely kifejezője, igazolója a kizsákmányolásnak, az emberek gazdasági, politikai, jogi és szellemi megosztottságának. E tanulmány »A keresztény szocializmus eszméjének csődje« címmel készülő bővebb munkának néhány gondolatát foglalja magában. Az egyház önigazolása A XVIII. és XIX. század polgári forradalmai gyökerestől megrázták és kiforgatták azokat a hatalmi és tulajdonviszonyokat, amelyek »istentől rendelt« letéteményese és élvezője addig az egyház volt. A feudális termelési viszonyok fölött győzelmet aratott új termelő erők új osztály, a burzsoázia kezébe adták a hatalmat. Ezt megelőzően és ezzel együtt 17 305