Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Földi Pál: A marxi-lenini materialista dialektika lényege: az ellentétek egysége és harca

8. minden dolog (jelenség stb.) vonatkozásai nemcsak sokfélék, hanem általánosak, egyetemesek is. Minden dolog (jelenség, folyamat stb.) összefügg mindegyikkel; 9. nemcsak az ellentétek egysége, hanem MINDEN meghatározás, minőség, vonás, oldal, tulajdonság átmenete mind e n másikba (ellentétébe?); 10. új oldalak, vonatkozások stb. feltárásának végtelen folyamata; 11. a dolog, a jelenségek, a folyamatok stb. emberi megismerésének végtelen elmélyülési folyamata, a jelenségektől a lényeghez és a kevésbé mély lényegtől a mélyebbhez; 12. az egyidejű létezéstől az oksághoz és az összefüggés és kölcsönös függés egyik formájától másik, mélyebb, általánosabb formájához; 13. az alacsonyabb fok bizonyos vonásainák, tulajdonságainak stb. ismétlődése magasabb fokon és 14. látszólagos visszatérés a régihez (a tagadás tagadása); 15. a tartalom harca a formával és megfordítva. A forma levetése

r a tartalom átalakítása; 16. a menyiség átmenete minőségbe és vice wersa. (A 15. és 16. a 9. példái)« [13]. A lenini gondolatmenettel teljes összhangban írta Marx a következőket: »A viszonylagos értékforma és az egyenértókforma egymáshoz taritozó, egymást kölcsönösen feltételező, elválaszthatatlan mozzanatok, de egyúttal egymást kizáró, illetve ellenkező végletei, azaz pólusai egy és ugyanannak az értékkifejezésnek . .[14], A fentiekben kifejtett bizonyítási eljáráson túlmenőleg egy önálló példán is megkísérlem levezetni az ellentétek belső egységének és harcának dialektikáját. E példát szánom perdöntőnek az ellentmondás tudományos dialektikus materialista értelmezése és meghatározása szempontjából. Egy meglehetősen elhanyagolt, de igen fontos problémát vetek fel, azonban a kérdést csak mint példát elemzem. A példában az államról, mint társadalmi jelenségről, s ezen belül a diktatúra és a demokrácia objektív viszonyáról lesz szó. Az állam a diktatúra és a demokrácia belső egysége és harca által létezik. Tehát minden államban megvan a diktatúra és a demokrácia ellentmondása. Enélkül az ellentmondás nélkül nincs állam. Elég, ha hiányzik az egyik, mondjuk a diktatúra, már akkor megszűnik a másik is — a demokrácia. Mind a diktatúra, mind a demokrácia állami fogalom és csakis együtt léteznek, de egyben kölcsönösen ki is zárják egymást: a diktatúra kizárja a demokráciát és a demokrácia kizárja a diktatúrát. Miként azonban minden állam — osztályállam, ennek megfelelően minden demokrácia — osztálydemokrácia és minden diktatúra — osztálydiktatúra. Az államnak megfelelően tehát mind a demokrácia, mind a diktatúra osztály fogalom, vagyis az államnak, azaz a demokráciának és a diktatúrának osztálytartalma van. 288-