Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Berzy András: A realista ábrázolás kérdései Belinszkij irodalmi kritikáiban

BERZY ANDRÁS főiskolai adjunktus: A REALISTA ÁBRÁZOLÁS KÉRDÉSEI BELINSZKIJ IRODALMI KRITIKÁIBAN I. A kor, amelyben élt és alkotott, az orosz társadalom egyik legsötétebb és legelviselhetetlenebb korszaka volt, amikor »egyetlen szabadon kimondott szóért börtön, kényszermunka és száműzetés járt«. Ilyen körülmények között számára sem maradt más járható út, mint az irodalom, a kritika területe. A sötét cári cenzúra korában a tisztán esztétikai problémákat is művészi módon használta föl politikai mondanivalójának közlésére. Irodalomkritikai elvei mindig szoros egységben jelentkeznek társadalmi és művészetfilozófiai nézeteivel. Akár szépirodalmi, akár tudományos művekről ír, mesteri módon fejti ki művészetelméletét, s egyben a társadalmi életre, az új demokratikus erkölcsre és nevelésre vonatkozó programját. Számára az esztétika, a kritika is a régi világ elleni harc eszköze volt. Műveiben könyörtelen harcot folytat a feudális irodalmi közvélemény ellen, alkotásai a népfelszabadító harcokban, esztétikai nézetei a realista irodalomért folytatott küzdelemben fejlődnek ki. Kritikai elődei, sőt kortársai is csak tevékenységének előfeltételeit teremtették meg, ők maguk azonban fejlődését nem határozták meg, mert kritikai módszere és esztétikai nézetei a velük folytatott szenvedélyes vitákban bontakoztak ki. Alkotó útja, eszmei, világnézeti fejlődése igen bonyolult és ellentmondásos folyamat, amelynek során az új történelmi valóság, az irodalom és esztétika felvetődő problémáira adott pozitív válaszai és feleletei új szakaszt nyitnak meg az orosz irodalomtudomány fejlődésében. Világnézetének kialakulásában számos meghatározó és formáló tényező játszott közre, amelyek közül egyrészt a parasztság és a földesurak, a nemesi forradalmárok és a cári önkényuralom közötti éles ellentétet kell kiemelnünk, másrészt az orosz materialista hagyományt, a francia forradalomnak és eszméinek, valamint a klasszikus német filozófiának — főként Hegelnek — hatását kell a legjelentősebbnek tekintenünk. Filozófiai nézetei a társadalmi valósággal, Oroszország gazdasági és politikai fejlődésével való szoros kapcsolatban formálódnak ki. Filozófiai alapjai kezdetben meglehetősen bizonytalanok, egy ideig Schelling idealista filozófiáját követi, de ezt hamarosan elvetve, rövid Fichte rajongás után feltétel nélkül fogadja el Hegel objektív idealizmusát 267-