Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

hogy nagy boldogság az világ bolondságain nevetni. — Ja, Bruder, beharre dabey, dass die Richtschnurr von allen die Vernunft sei. — Nevetek én azon és akkor is nevettem, mikor nekem azt akartad demonstrálni, hogy a Trinitas sit aliquid possibile... dieses bleibt ewig eine Phantasie fanatischer Köpfe. Ein neuer Bund unserer Freundschaft die Einigkeit auch in diesen Grundsätzen ...« (Kaz. Lev. I. 391—2. 1.) [49] Kaz. Lev. II. 51—52. 1. (1790. március 25.) [50] Egy Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság felállításáról való rajzolat a haza felséges rendeihez. Kvár, 1791. — Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. A Magyar Nyelvmívelő Társaságról újabb elmélkedés. Kvár, 1791. — Kiadta mindkettőt újra Jancsó Elemér: Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság Iratai c. kötetében (Bukarest, 1955.) [51] Az idézet az Űjabb elmélkedésből: II. szakasz. A nyelvmívelés második közönséges tárgyáról, az esméret terjesztéséről. A Jancsó-kötetben a 112. l.-on. — Aranka tudományos ismeretterjesztő terveiről és munkásságáról, 1. bővebben: Némedi Lajos: Aranka György. Természet és Társadalom. 1954. július. [52] Kármán írásainak rövidségét tekintve, nem tartom szükségesnek az idézetek helyét pontosabban megjelölni a továbbiakban. A Magyar Klasszikusok szövegét használom. (Válogatta Némedi Lajos, sajtó alá rendezte Némediné Dienes Éva.) [53] Eldorádó. Egy monda. Id. kiadás, 239. 1. [58a] Benda Kálmán: I. h. 73. 1., 7. jegyzet. [54] Vö. Pukánszky Béla: Herder intelme a magyarsághoz. E. Ph. K. 1921., 35—39. és 83—90. 1. [55] A Kassai Magyar Museum Bévezetésében. [56] Barczafalvi Szabó Dávid Szigvárt-fordításának bírálatában, a Kassai Magyar Museumban, II. negyed, 180. 1. — Ráday elvei részben ugyanazok. Vö. levelét a Kazinczy levelezésében 1788. január 4-ről, I. 159. 1. [57] Waldapfel József is úgy foglalja össze a helyzetet (i. h. 64. 1.), hogy egyelőre (1795 körül) azok győztek, akik »-minden újítást éppúgy nemzeti veszedelemnek nyilvánítottak, mint az idegen nyelv behozatalát...«, vagyis a II. József elleni tiltakozó mozgalomnak a maradi szárnya. — Azt hiszem, az újítást itt közelebbről meg kell határoznunk. A nyelv fejlesztésével, szókincsében és stílusban való megújításával minden jelentős írónk egyetértett ekkor. De ugyanilyen egyértelműen tiltakoztak a Barczafalvi-féle erőszakos szógyártás ellen, Csokonait sem kivéve! a jóízlés nevében. A reakció csak külső hatalmi eszközökkel győzött 1795 körül, de az irodalomban nem kerekedtek felül a maradiak. Az orthologia és a neologia ekkor még nem két tábor lobogója élesen elkülönülő frontokkal. Derne László is leszűkíti a nyelvújítás fogalmát (A XIX. század első felének harcai a nemzeti nyelvért. Nyelvünk a reformkorban c. kötetben. Bp. 1955. 12. 1.) és így jut arra az eredményre, hogy miként »Martinovicsék elfogatása és súlyos elítélése a reakció győzelme a politikában« ... az 1795-ös esztendő »az orthologia sorozatos és kellő erővel meg nem válaszolt támadásainak eredményeképpen az marad a nyelvújítási harcban« is. Szerinte tehát »-a nemzetté válás törekvése minden vonalán megszakítva, legyőzötten lép át a következő korszakba...« A Kármán fejtegetései bizonyítják a legjobban, hogy a magyar haladás ügye, az igazi nemzettéválás folyamata nem volt teljesen a nyelvműveléshez kötve, de különösen nem függött ez a nyelvújítás egy erőszakos fajtájának diadalától. [58] Isteni igazságra vezérlő kalauz. Posonban, 1613. Bevezetés. Azt is hozzáteszi még: »Azon igyekszem, hogy a régiek nyomából ki ne lépjem...« [59] A fordításról. Magy. KI. 195. 1. [60] Erkölcsi prédikációk. 1790., I. kötet. Bevezetés. XXVIII. 1. [61] Először a Figyelőben. 1905. »... fogunk-e itt mi valamikor affélét csinálni, amit mostanában különösen nagy erővel csinálnak a népek? Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint — más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek... vércse-e a magyar géniusz, vagy ügyetlen szajkó madár, vagy Pallas Athéné szent madara, keresem a jeleket.« (A Vallomások és tanulmányok c. kötetben, a 78. 1.) 252-