Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

virágoztatása érdekében. Baróti Szabó Dávid írja Ráday Gedeonhoz intézett költői levelében: [25] »Mély álmok oszolván, Minden tájékon, mintegy jeladásra, sereggel, Öszve vetett vállal, szívvel, felkeltek az írók: A tudományt magyar ajkra veszik, terjednek az ékes Elméknek szüleményi folyó s versbéli beszédben. Még sohasem volt ily buzogás: egy kincse s örökje Védelmét fel, al és közrend felfogta . . .« A versben az erre következő írói névsorban Bessenyei a tizenharmadik helyen húzódik meg Molnár, Mindszenti, Cziriék és Kreskay után. A vers egy újabb kiadásában B. Szabó Bessenyeit »a széptollú« jelzővel tünteti ki. A »nagyeszű« jelző Molnár János kanonoknak, a felvilágosodás ellenségének jut. . • Sok más példát is idézhetnénk, de B. Szabó Dávid verse is elegendőképpen bizonyítja, hogy a kor legfontosabb problémája a nemzetiség ügye volt, melyet az anyanyelv ápolásával akartak felvirágoztatni. Ebben a nemzeti érzésben egyek mindazok az írók, akik a versben szerepelnek, de — mint a névsorból is kitűnik —, világnézetüket tekintve, nagy a különbség közöttük. Ebből arra lehet következtetni, hogy Bessenyei nagy programjából elsősorban az öröklődik tovább, ami az anyanyelv ápolására vonatkozik, a tudományok magyarrá tételét sürgeti; de a magyar múlt elavult örökségével való világnézeti szembefordulás nem válik egyelőre közkinccsé és általános magatartássá. Maga Batsányi János, aki a korban a legterjedelmesebben ír Bessenyeiről, és munkáit is alaposan tanulmányozta, több helyen is csak nyelvművelő programját emeli ki: » . . . minden igyekezetével azon volt, miként hogy írásainak kellemetességével magyarainkat nyelvöknek kedvelésére indítsa.« [26]. Számos oka van annak, hogy a kor magyar tudósainak és íróinak tudatában a kifejezetten nemzeti feladatok kerülnek előtérbe, és hogy e feladatokat sokkal szűkebben és egyoldalúbban fogalmazzák meg, mint Bessenyei. A legfőbb ok a felvilágosodás világnézeti tartalmának el nem fogadása. Ezért aztán az önálló nemzeti lét fennmaradását nem kötik össze a felvilágosodás szellemében való megújulással, hanem megmaradnak a nemzeti nyelv művelésének programjánál, sőt bizonyos körülmények hatására ugyanolyan hévvel veszik védelmükbe a nemzeti viseletet és az ősi szokásokat, általában mindazt, amiben szerintok a nemzeti karakter, a nemzeti jelleg él és hat. Ennek, a lényegében maradi, de mégis nemzeti védekező magatartásnak kialakulásában nagy szerepet játszik, hogy a korban a nemzeti létet és jelleget valóban sok veszedelem fenyegeti. Az egyik a latin nyelv uralma a magyar közéletben, az iskolai oktatásban és a tudományok művelése terén. De szerepet játszik a nemzeti nyelv központi jelentőségének ily általános felismerésében és hangoztatásában II. Józsefnek a germanizáló politikája. Szerepet játszik ebben a védekező magatartásban — bár az összefüggéseket korántsem látja mindenki világosan — Bécs gyarmatosító politikája, mely az országot a gazdasági fejlődésben visszatartja és szegénnyé teszi. Ez és a politikai élet gúzsbakötése valamiféle veszélyeztetettség és tehetetlenség érzését kelti. A magyar értelmiség legalább azokon a területeken igyekszik a nemzeti létet védel216-