Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

mezni, ahol erre lehetőség van. Ez a terület pedig a nemzeti nyelv művelése és örökös figyelmeztetés a nemzeti viselet, a nemzeti jelleg megóvására. A nemzeti nyelvért való nagy buzgás természetesen Önmagában véve is értékes gyümölcsöket terem. Megindul a magyar államnyelv jogaiért folyó harc, és bár igen lassan, mégis lépésről-lépésre teret nyer a közéletben a nemzeti nyelvnek. Az anyanyelv iránti rendkívül nagyfokú érdeklődés segít megteremteni a magyar nyelvtudományt, melyet hamarosan olyan nevek tesznek Európa-szerte híressé, mint Sajnovics János, Gyarmathy Sámuel és Révai Miklós. Az írók éles vitákat kezdenek a helyesírásról és a versmértékről, és, ezzel is érdeklődést támasztanak a nemzet soraiban a nemzeti kulturális értékek iránt. III. A nemzeti kultúra megújulásának, tehát a nemzet csinosodásának problémája mindenképpen elodázhatatlan feladat a 18. század utolsó harmadában. Ez a probléma korántsem csak a tudományok és az irodalom, a kor nyelvén szólva, a literatúra problémája. Magában foglalja ez a társasélet kulturális vonatkozásait, általában a civilizációt, az életmódot és a divatot is. Európa nyugat felől dörömböl a kapukon. Bessenyei tágra szeretné nyitni e kapukat. Sokan azonban a nemzeti létet, még inkább pedig nemesi kiváltságaikat féltik Európától. 1711 -el véget érnek a Béccsel szembeni nemzeti függetlenségi mozgalmak. A politikai fegyverletétellel együtt egy bizonyos kulturális fegyverletétel is bekövetkezik, és az országot előbb lassan, később egyre nagyobb arányokban elözönli egy idegen, hozzánk főleg német közvetítéssel eljutó európai civilizációs hullám. A régi erkölcsök és szokások hanyatlásnak indulnak, és lassan a »náj módi« kezd felülkerekedni. Az ország főnemesei Bécsbe költöznek, és ott költik el gazdag jövedelmeiket, de idehaza is idegen kultúrák adófizetőivé és támogatóivá válnak. A nyugati országrészeken lakó katolikus főurak, az Eszterházyak, a Pálffyak, az Erdődyek járnak elől a rossz példával. »Hánv

an nem voltak olyanok, — panaszolja fel Decsy Sámuel [27] — akik hazájuk életének együgyűségét megutálván, szükségtelenül idegen városokban laktak, s ottan költötték, vagy inkább vesztegették el Magyarországi gazdag jövedelmeiket.« A fényes, kulturált élet lehetősége csábítja ki ezeket a hazájukat elhagyó magyarokat. Decsy ilyen védekezést ad a szájukra jellemzésül: [28] »A mi magyar hazánk . . . szomorú ország, semmi mulatságra való alkalmatosság nincsen ottan, nincsenek játéknéző helyek, mesterségesen éneklő olasz ifjak és leányok, nem lehet ottan redutokra, bal-parádékra, vagy bal-masquekre s más egyéb mulatóhelyekre járni, elúnja az ember életét is . . .« A régi jó magyarok már a 17. században azt tartották, hogy a Bécsben lakás elfeledteti az emberrel a hazáját. Decsy Sámuel is így látja ezt: »Ennek felette, szép magyar köntöseiket. . . magokról lehányták, s idegen bőrt vontak testeikre. Ösi ártatlan életeknek módját megútálták, és más jó erkölccsel ellenkezőt szívtak bé . . .« »A német és francia 217-