Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

Jól ismerte költőtársainak és kortársainak véleményét a kultúra értékeiről Bessenyei György. A magyar néző ben hosszasan foglalkozik ezért azzal a kérdéssel, hogy vajon az ősi vadság-e a jobb, vagy a modern kultúrélet. Bessenyei számára egy pillanatig sem kétséges, hogy még a divat furcsaságait is inkább vállalni kell, mint az ősi vadságot: » . . . inkább vészem, ha asszonyaink egész ágyaikat a fejekre rakják, és ifjaink derekainkhoz hasonló vastagságú hajakat hurcolnak, mint hazánkba a vérengzést, rablást, égetést, vadságot lássam.« Szerinte »az emberi teremtés mély tudatlansága . . . vadászáson, rabláson . . . vérontáson, tolvajságon kívül egyéb szeléd vagy nemes dolgokra teljességgel nem hajlana« [21]. A felvilágosult Bessenyei minden illúzió és tisztelet nélkül beszél a 10—11. század vérengző és vad magyarjairól, és örül, hogy végre kiláboltunk a barbárságból, és már csak csodálkozunk rajta, hogy »valaha szkita módon élhettünk«. Áldásos tehát a kultúra az emberiségre nézve, és az sem igaz, hogy megrontaná a nemzetet. »Azt mondod: Úgy, de az ilyen piperéskedések, furcsaságok elvesztik a nemzetet! — Héj, barátom, hát a verekedés nem vészti el még jobban? ... Ne higgyed különben, hogy egy szelíd, tudós nemzet, melynek ifjai nyakukon lepedőket tekergetnek öszve, s asszonyaik szagos vizekbe fürödnek, vitéz is ne lehetne. Miért tudott a francia nemzet XIV. Lajos alatt egész Európával oly dicsőségesen verekedni afelől, hogy télen által Moliére komédiáit Párisban nevette, és Versailba fütyörészett.« [22], Bessenyei itt ezzel már azoknak a maradi nemeseknek is válaszol, akik kultúrfilozófiai elmélkedés nélkül nem az emberiséget, hanem a magyarságot féltik a kultúrától és a vele járó divattól. Sokan vannak ugyanis a korban, akik a tudomány és a nemzeti boldogság kapcsolatát korántsem úgy látják, mint Bessenyei. Sokan félnek a felvilágosodás elterjedésétől, és azt mondják, hogy az megrontja az erkölcsöket. A felvilágosodással szembenálló reakciós tábor nemzeti színezetet kölcsönöz ellenállásának. Nem a magyarság megújulását akarja, hanem a régi rendnek, szokásoknak, a sokat emlegetett nemzeti karakternek a fenntartását. A nemzet megkülönböztető jegyeihez e tábor felfogása szerint is hozzátartozik a nemzeti nyelv, sőt azok között igen előkelő helyet foglal el [23]. így van az aztán, hogy a felvilágosodáskori magyar irodalomban egészen általános a nemzeti nyelvért való lelkesedés és a nemzeti nyelv mindenáron való felemelésére irányuló buzgalom. Ez közös vonás a felvilágosult és a többé vagy kevésbé maradi emberek törekvéseiben. Úgy is mondhatjuk, hogy a nemzeti nyelv kérdésében széles nemzeti egységfront alakul ki, mely sokkal átfogóbb, mint maga a felvilágosodás mozgalma. De míg az egyik tábor a modern felvilágosult tudomány és szépirodalom művelésével együtt akarja a nyelvet is művelni, a maradiak csak nyelvművelést akarnak világnézeti megújulás, haladás nélkül [24], Visszatekintve úgy látjuk, hogy a kor vitathatatlan vezéralakja Bessenyei György. És valóban ő az, mert ő látta azt meg, hogy merre kell nemzetének haladnia. A kortársak tudatában azonban Bessenyei nem úgy szerepel, mint egyetlen vezéralak. A kor irodalmi köztudata úgy tartja, hogy egy egész írói nemzedék lép fel a nemzeti nyelv fel215-