Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

akik »magoktól egész magyar könyveket írtak«. O maga is inkább átdolgoz, mint fordít, az idegen szerzők gondolatai közé a maga magyar elmélkedéseit is bele-beleszövi, és olvasmányai alapján ugyan, de eredeti műveket alkot. II. Bessenyei kultúrpolitikai röpiratai 1778 és 1781 között összefoglalják az elődök gondolatait, de egyben nagy »újság«-gal akarják tűzbehozni a nemzet elméjét. Ez az újság a felvilágosodás. A világi tudományok terjesztésével a nemzet boldogságát kereső elgondolás kétféle felfogással került szembe a kortársak tudatában. A felvilágosodás gondolatvilága még csak kis mértékben hatotta át a kor magyarságát. Igen erősen érvényesült még a régi, az egyházi felfogás, több még a visszafelé húzó szál, és tekintélyes azoknak a száma, akik szembenálltak a felvilágosodással. Bessenyei a boldogságot keresi a műveltségben, de vannak, akik a modern kultúréletet a régi egyszerűséggel vetik össze, és kétségbevonják a műveltség értékét. Egy másik sokkal nagyobb és erősebb tábor a magyarságot, ősi erejét és nemzeti jellegét félti a nyugati műveltségtől, városi életformától, annak külsőségeitől, a divattói. Témánk, a nemzet csinosodása, vagyis a modern nemzeti műveltség kialakulása megköveteli mindkét felfogás gondosabb elemzését. Lássuk előbb az elsőt! A 70-es évek elején érdekes vitát figyelhetünk meg irodalmunkban a műveltség értékéről és hasznáról, és arról, mennyiben szolgálja ez az ember boldogságát. Hogy ebben a vitában, akárcsak áttételekkel is, mennyiben érvényesül Rousseau hatása, azt nem tudom megállapítani. A kultúrával való szembenállásnak kétféle formája van. Az egyik a falusi élet jámbor egyszerűségét és tisztaságát dicsőíti a romlott városi élet rovására, a másik pedig az ősök, az »üstökös atyák« romlatlan erkölcseit siratja. Reakciós és félrevezető álláspont mindegyik, mely akadályozza a nemzeti kultúra megújulását a felvilágosodás szellemében. A kultúrpesszimizmusnak mindkét formája az újítástól irtózó nemességnek az ideológiája. Orczy Lőrinc sokat emlegeti a felvilágosodott írókat, tehát ismeri a felvilágosodást, de ellensége annak. Bessenyei Györgynek, aki az új világnézettel viaskodik, azt írja, hogy hiába keres a szentíráson kívül új igazságot, csak nyugtalanságot nyerhet. Az emberi észben bízó ifjú barátjának ezt üzeni: »De kicsiny az ember mély tudományával.« [10]. A tarnaőrsi bölcs nem szereti a papokat, de a természettudományos ismeretek terjedésével szemben is szkeptikus. Gúnyosan ír arról, hogy »fiaink békesség ölében... Kard helyett tollacskát forgatnak kezekben... Meglásd, mely nagy fényre viszik hazájokat, Mely híven szolgálni fogják királyokat. A koszos malacból lészen küzdő ártány, Űgy mondá régenten Debretzeni Kálmánv« [11], Arról is csúfondárosan ír, hogy Budán az egyetem épületére »menykő hárító d_árdák«-at szereltek fel. Az a véleménye, hogy a természet titkainak kutatása az őszült apák megvetésére vezet, és haszontalan is: »Mit használ azt tudni? Nap 213-