Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Darvas Andor: A fizikatanszék tanárképző és továbbképző munkája

Az ismétlő óra vezetése nagy figyelmet követel a tanár részéről, mert az órán a nehézségek garmadával jelentkeznek. Az óra sajátos jellegéből következnek ezek a nehézségek. Ismétlő órát vezetni nehezebb, mint az új anyagot feldolgozó órát. Sok pedagógus iszonyattal gondol ezekre az órákra és a tanulók körében is az a felfogás uralkodik,, hogy nem jó az ismétlő óra. A gyerekek mindig újat szeretnének tanulni. Megemlítik, hogy azért nem szeretik, mert unalmas. Elvesztik kedvüket, amikor megtudják, hogy ismétlés lesz. Gyakran mi tanárok »rontjuk el« a gyereket. Az ismétlő órán nagy energiával kell dolgoznia a tanárnak is, a tanulónak is. A tanulók aktivizálása az új anyag feldolgozása során is gyakran próbára teszi a nevelőt. Mivel az ismétlő óra nem ígér »újat«

v a tanulók érdeklődése csökken. Sokan úgy vélekednek, hogy az ismétlés — melynek alapja a felidézés — nem nehéz. Ez azonban tévedés. A felidézés csak akkor megy könnyen, ha kialakulnak a kapcsolatrendszerek, az asszociációs kapcsolatok. Ezek azonban az ismétlő óra időpontjában még nem elég szilárdak, csupán kialakulóban vannak. Az óra célja éppen ennek a kialakulóban lévő kapcsolatrendszernek a megszilárdítása. Amikor a felidézés nehezen megy, nincs helye a tanár türelmetlenkedésének. Ismétlő órán foglalkoztatjuk az emlékezetet, a gondolkodást, A figyelem állandó jelenléte szükséges az óra folyamán. Az egész tudatot igénybe vesszük. Ennek következtében a tanulók gyorsabban fáradnak, mint más órán, annak ellenére, hogy nem tanulnak újat. Nem ritka jelenség az, hogy a tanulók egy része »lemarad« az osztálytól. Gondoljunk csak arra, hogy pl. az óra 10. percében beszélünk egy tényről, teszünk egy megállapítást. Néhány perc múlva (mert gyorsan kell haladni) már egy másik tényt idéztetünk, újabb következtetést fogalmazunk. Ilyenkor fordul elő, hogy az osztály zöme velünk halad, egyesek azonban még az előző gondolatkörben maradtak, »tovább gondolkoznak« és így elakadtak. Ezt a lemaradást nagyon nehéz észrevenni. Az előzőkben vázlatosan szóltam néhány nehézségről. Már az előkészülés idején számolni kell ezekkel a nehézségekkel, az óra vezetése közben pedig állandóan gondolni kell ezekre. Mielőtt leírnék néhány ismétlő órát, szükségesnek tartom idézni azt, hogy milyen követelményeket támaszt a pedagógia az ismétléssel kapcsolatban. »A végzett anyagnak csak olyan ismétlése célravezető, amelynek folyamán a tanulók minden tényt, ítéletet, következtetést, szabályt és törvényt, stb. úgy tudatosítanak és idéznek fel magukban, mint fogalmak és képzetek befejezett egész rendszerének szerves részeit: csak az ilyen munka vezet az anyag igazi birtokbavételéhez, tartós elsajátításához.« [10]. Ezek a követelmények arra köteleznek, hogy ne csak a tényanyagot, hanem az azokhoz kapcsolódó általánosításokra is terjedjen ki a figyelmünk az ismétlő órán. Mindez nem lehetséges a tanulók aktív részvétele nélkül. Az órát vezető tanárnak biztosítania kell az aktivitást. Olyan módon kell vezetnie az órát, hogy minél több tanuló szerepeljen, mindenki dolgozzon. Most látszik meg, hogy mennyire fontos az alapos előkészülés! Ezért van szükség a módszerek kombinációjára is. Az általam megfigyelt és a következőkben leírt órákat a nevelők alapos előkészü160