Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

című könyve. Sokszor csak általánosságokat mond el a beszédtechnika elméleti vonatkozásaival kapcsolatban. (»Sehol sem támaszt annyi kívánnivalót a beszéd technikája, mint a költemények előadásával..., lelkiismeretesen kell ügyelnünk a tiszta kiejtésre, a szóvégi hangok »kihozására« [sic!] stb.) Gyakorlati vonatkozásaiban már használhatóbb könyve, különösen a szinpadi beszéd történetét is érintő megjegyzéseit emelhetjük ki a könyv értékéül. Palotai Erzsébet »Új szavaló művészet felé« (Csillag: 1951. 1155.) című írása a magyar beszédművelés szempontjából is számbaveendő a szavalási hibák elemzését adó sorai miatt. Beszédtechnikai vonatkozást azonban alig találunk írásában, ami van. az is csak általánosság (»a szavalónak is van hangszere: a hangja, s ezt éppoly jól kell ismernie ...«). A magyar szakirodalomban a »hangzásilag is szép hangszervi működésről«, a szép hang fonetikájáról, a beszéd emelkedettebb formáinak hangtanáról eddigelé is legjobb elméleti munka: Molnár Imre »Eufonetika, a szép beszéd és éneklés tana« című műve. Igen sok értékes beszédtechnikai ismeretet találunk ebben a világosan megírt könyvben, különösen abban a részében, amelyik a közönséges beszéd s az emelkedett beszéd és ének egyezéséről és különbözőségéről szól: »A szép hang fonetikájáról szólván, legelsősorban is azt kell leszögeznünk, hogy az ének, a közönséges beszéd és a beszédnek ama emelkedett formája, amellyel a színész, előadó, szónok vagy felolvasó él, élettanilag lényegében azonos folyamat, mindössze a zenei hang ötféle fizikai alaptulajdonsága más és más adagolásban szerepel bennük.« A hangzók képzése és kapcsolása tekintetében igen fontos megállapításai közül ki kell emelnünk a következőket: »A hangzók minél szabatosabb megformálására nemcsak a szép szempontjából. . . . van szükség, hanem még inkább gyakorlati szempontból.» Az emelkedett beszéd szín és erő tekintetében különbözik a közönséges beszédtől. Az emelkedett beszéd nem tűr pongyola hangképzést: »a hang nagyítása a hangzó jelleg körüli hibákat is megnagyítja.« Az általános fonetika és a beszédtechnika szempontjából is értékesek megjegyzései a hangnagyítás típusairól (a nyílt hang: szűkebbre vont, éles hang, a fedett hang: a sötét hangjelleg erőszakolása jellemzi, a gége mély állásba merevül, a préselt hang: felszorított gégével, a nyelv erősen hátra gombócosításával létrehozott hang, az orrhang: »létrehozásához nyitva kell tartani az orrcsatorna szájüregfelőli bejáratát«), a lélegzésről, a belélegzés és a kilélegzés folyamatáról, a gége mechanikai beállításáról, a hangszalagok munkájáról, a »rezonanciák hizlaló támogatásáról« (». ... az emelkedett beszédtechnika tanítása is a teljes rezonancia tartalmú zöngéből indulhat legsikeresebben), a nyelv szerepéről a hangirányításban. 25. A szinpadi beszéd technikájáról, a színészek helyes kiejtéséről szóló irodalom mellett a felszabadulás utáni magyar szakirodalomban elsősorban a magyar nyelvhelyességi irodalom tanulmányai, a beszédhibajavítás kérdéseit tárgyaló szakmunkák nyújtanak sok beszédtechnikai ismeretet, de a magyar beszédtudomány és beszédpedagógia általában sokat köszönhet a magyar fonetikai irodalom művelői52