Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedy Lajos: Bessenyei elődei és kortársai. (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez)

legfontosabb ok, amiért az anyanyelv ügye az érdeklődés középpontjába kerül, és amiért kiművelése, annak módozatai körül 'heves harcok fejlődnek ki [14]. A magyar barbárság, a kulturális elmaradottság vádja és önvádja régi probléma nálunk. Nem mintha mi lettünk volna az egyetlenek Európában, akiket barbároknak kiáltottak ki, és akik védekezni kényszerültek ez ellen, vagy az önvád keserűségével honfitársaikat ösztönözték a kultúra támogatására, művelésére. — Ahogy a Hunyadiak fényes kora letűnik, a mohácsi vész táján már a Karthauzi Névtelen [15] magyar népünk műveletlenségén és paraszti mi voltán kesereg (,,hec autem nostra gens hungara tarn rudis et rustica"), hozzátéve, hogy ezt nem tudatlanságának, hanem sokkal inkább lustaságának és nemtörődömségének kell tulajdonítanunk. Megállapításának mindkét része századokon át visszhangzik még: népünk természettől fogva alkalmas a műveltségre, csak más körülmények akadályozzák meg haladását, (mert hiszen a lustaság és nemtörődömség sem veleszületett tulajdonság, hanem bizonyos társadalmi viszonyok hatása, eredménye!) Werbőczy István [16] ugyancsak ezidőtájt erényt csinál a hibából: a szittya népiektől származott magyarság mindig háborúkban forgolódott, mondja a Tripartitum bécsi kiadásában, nem törődött más tudományokkal. A kereszténységet oltalmazta kardjával, ezt forgatta kezében, nem pedig Cicerót és Liviust! — Sokáig védi magát a magyarság ezzel az érveléssel, és majd csak a Bessenyeiek utasítják el végleg a szittya barbárságot az állítólag „elpuhító" kultúra kedvéért. A protestáns prédikátorok (Melius [17] pl.) a XVI. század kaotikus viszonyai között a birtokszerző, tobzódó főurakra hárítják a nép tudatlanságáért a felelősséget: nyúzzák, kínozzák a szegénységet, de iskolákat nem állítanak, játékra, táncra, tékozlásra, hízölködőkre kell a pénz, kiki mind csak ebekre, lovakra, maga torkára visel gondot. — A XVIII. század végén Csokonai a T e m p e f ő iben még mindig szinte ugyanezen szavakkal panaszolja fel a nemesek bűneit a magyar kultúrával szemben! A XVII. században a puritánok elemzik (részben Comenius ihletésére) [18]. mélyen azt a kérdést, miképpen lehetne a magyarságot is a többi európai nemzetek kulturális színvonalára emelni. Mikolai Hegedűs János [19], Apáczai Csere János és a többiek iskolarendszerünket akarják megreformálni, magyar iskolákat szeretnének szervezni a falvakban, de arról is próbálnak gondoskodni, hogy a magyar ifjúság saját nyelvén tanulhassa a tudományokat [20]. A század végén Haller János [21] a sokkal inkább magyarnak maradt Erdélyben már megfogalmazza azt, ami majd csak egy század elmúltával válik általánosan elfogadott igazsággá: ,,A keresztyénségben egy nemzetség között, meg kell vallani, nincsen nagyobb szűki a könyveknek, mint a magyaroknál: de azt is nem az emberek restségének kell tulajdonítani, mivel a magyarok között is sok tudós emberek találkoznak s találkoztak eleitől fogvást, kik nagy elméjék szerint szép könyveket bocsátottanak ki. De semminek tartván a magok szülötte nyelveket, vagy elhitetvén magokkal, hogy a magyar 91