Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedy Lajos: Bessenyei elődei és kortársai. (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez)

A feudális társadalmat konzerváló erők azonban mintegy a maguk uralmának egyik biztosítékát látják a holt nyelv változatlan uralmában, de a latin jogait védi az évszázados tradíció. Még a sokkal szerencsésebb fejlődésű Franciaországban sem sikerül az anyanyelvet jogaihoz segíteni egészen 1789-ig az iskolákban, pedig a XVIII. században már egész Európa tanulja a kiművelt francia nyelvet, Montesquieu, Voltaire és Rousseau nyelvét. így érthetjük meg, miért maradtak eredménytelenek nálunk a magyar tanítási nyelv bevezetését célzó törekvések olyan sokáig. Papíroson a Ratio Educationis bevezeti az anyanyelvet a népiskolákba. Az ország akkori vezető rétegeinek középfokú iskoláztatása továbbra is teljesen latin nyelvű marad. Ezen azok az elszánt kísérletek sem változtathatnak, melyekkel a század derekától kezdve egyesek, tanárok és papi emberek, az egyes tudományok nyelvét magyarítani igyekeznek, idegenből tankönyveket fordítván le. Maróthy György [47], Losonczy István [48], Molnár János [49], Bertalanfi Pál [50] az úttörők, hogy később egyre többen sorakozzanak fel, így az egyetem tanárai közül Rácz Sámuel [51] és Dugonics András [52]. A tudományok magyarításának főterülete tehát nem lehetett az iskola. Az íróknak valamiféle felnőtt-oktatásra, az iskolát már elvégzett, de a latin grammatikánál egyebet alig tudó gazdálkodó vagy hivatalt viselő nemesek és nem-nemesek közti ismeretterjesztésre kellett gondolniok. Magának az államnak a törekvéseivel is egybevágtak ezek az elképzelések, elsősorban mezőgazdasági és közegészségügyi téren, hiszen az állam védképességének alapja a jó termés és a szapora népesség. A latinul nem tudók vagy elfelejtők részére egymásután jelennek meg a selyemhernyó tenyésztésről, juh tartásról, általában a mezei gazdaságról szóló kézikönyvecskék, fordítások, olykor maguk-kedveltető, érdekes címekkel, mint az »Üj módi magyar selyemruha« [52] és mások. Az ország legműveltebb és legfelvilágosodottabb emberei a XVIII. század első kétharmadában kétségkívül az orvosok, az ún. megyei fizikusok. Náluk jelenik meg leghamarabb az a meggyőződés, hogy az eddig, de a továbbiakban is még sokáig latinul művelt tudomány alapelemeit a köznép kedvéért az anyanyelven is közvetíteni kell, mert még nagyon kevés az orvos és sok a beteg. Már Pápai Páriz Ferenc [54] kifejti ezt de most egyelőre kezdjük a sort Gömöri Dáviddal, aki 1739-ben a pestisről ír könyvecskét [55]. (Akkoriban a Törökországból 'behurcolt szörnyű járvány évekig dühöng hazánkban!) ,,Az irtóztató pestisnek elterjedhetendő ereje ... az mi magyar nyelvünkön orvosi tudománybul álló dög-halál ellen való tanácsadásnak szükséges mivolta és a felebaráti szeretet vitt kiváltképpen ezen pestistől oltalmazó és orvosló tanácsadásomnak kibocsátására." A munka kibocsátásának célját és okait megvilágítván, a derék orvos azt is bejelenti, hogy ha ezt a kis. művét „az mi nemes nemzetünknél köllemetesnek lenni" tapasztalja, azon lesz „mi módon az orvosi tudomány egyéb nyelvnek példájára, az mi nyelvünkön is egyszer immár világosságra jöhessen . . ." Nógrád megye híres orvosa, Perlici Dániel németből fordítja le" „Orvosi dktatás"-át [56] 1740-ben, „minthogy . . . országunknak nagyobb része nem részesülhetett (a nyelvnek nem értése miatt) a német nyelven kiadatott . . . tanács9(1