Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedy Lajos: Bessenyei elődei és kortársai. (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez)

Bessenyei elődeiről és kortársairól szeretnék néhány vonatkozásban beszélni a továbbiakban: egy résztlet lenne ez a tervezett három évszázadot átfogó nagyobb tanulmányból. A választott cím azt jelenti, hogy szerintem nemcsak az a probléma, hogy mi előzi meg, mi készíti elő Bessenyei György felléptét, hanem, hogy vele egy időben, róla és egymásról mit sem tudva, kik lépnek még fel és hangoztatnak lényegileg ugyanolyan gondolatokat. A magyar társadalom klímája szerte a két magyar hazában alapvetően ugyanolyan eszméket érlel meg 1772 körül sok magyar író fejében. Bessenyei ezek között talán a legkiválóbb és- legszerencsésebb volt, de korántsem volt ő az egyetlen. Egy fecske nem csinál nyarat. A Bessenyei György nevéhez fűződő, vagy hozzá fűzött irodalmi mozgalom nem lehetett volna eredményes, egyáltalán nem lehetett, nem válhatott volna mozgalommá, ha csak egy ember jut el azokhoz a gondolatsorokhoz. Valójában egy egész sereg mozdul meg egy időben, egy irányban: egymásról keveset, vagy semmit sem tudva, vezért vagy vezetőket alig ismerve és mégis céltudatosan, lényegileg egyet akarva. A szó elhangzott volna a pusztában, ha egy ember mondja ki. De a sok ember hasonló, egyező szava eredményesen tör át a tudatlanság és a közöny sötétjén. És mert volt sok ilyen egyező hang egyidőben, ezért volt magyar felvilágosodás, és nem azért, mert Bessenyei György megírta röpiratait. Ami az 1772-es vitatott korszakhatárt illeti, jogosultságát majd szintén csak az ilyenféle aprólékos kutatások dönthetik el megnyugtató módon. Elsősorban is magát a kort kell megkérdezni, mikor, melyik időponttól kezdve érezte új idők szelét a magyar ugar felett. Ök, a kor emberei legyenek a koronatanúk ebben a kérdésben. Amikor Bessenyei kortársairól beszélek, körülbelül Csokonaiig szeretnék elmenni. E kortársak részben már utódok is, tanítványok. Arra is törekszem tehát, hogy egyes kérdésekkel kapcsolatban bemutassam, hogyan gazdagodik, alakul, bokrosodik a magyar felvilágosodás gondolatvilága a társadalmi és politikai élet Ihatása alatt és az európai felvilágosodás ismétlődő ihletésére. Batsányi, Kazinczy, Kármán és Csokonai eszmélkedéseiről van itt főképp szó. — E szerény részlet keretében az irodalmi tudat határai között maradunk és nem vállalkozhatunk a kor világnézeti vívódásainak és e folyamat dialektikájának ábrázolására. Sok szó esett és esik a felvüágosodás magyar sajátosságairól. Waldapfel József ezt úgy fogalmazta meg, hogy „ ... a döntő különbség a magyar felvilágosodás és a nyugati közt, felvilágosodás és nyelvművelés összefonódása a nemzeti lét védelme érdekében. Ennek a sajátságnak magyarázata maga az ország fokozódó elnyomása" [12]. Ezzel még nem merül ki viszont a különbség. A XVIII. század végének magyarsága örököl egy egész nemzeti problematikát a magyar múltból, a kulturális Öntudat ezer gyökérszálával kapcsolódik a múlthoz. A felvilágosodás szinte mindenkit megérint, átitat, csak nem egyforma mértékben. íróink a felvilágosodás gondolatait átveszik vagy vitatkoznak velük, de ugyanakkor feleletet kell adniok (mint minden előző kor magyarjának) a nemzeti öröklődő kulturális tudat számos és számtalan problémájára 89