Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedy Lajos: Bessenyei elődei és kortársai. (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez)

A XVI. század eleje óta minden kor magyarja feleletet keres és próbál adni bizonyos fontos kérdésekre a nemzeti kulturális lét keretein belül. Ilyen a magyarságot érő barbárság vádja, kulturális elmaradottságunk okai, a nemzeti jelleg, Mars vagy Minerva, a magyar nyelv rangja a latinhoz és más nyelvekhez (képest, stb., stb. A magyar sors 1526 óta lényegileg három századon keresztül azonos: harc az idegen elnyomás ellen. Ezért is a nemzeti kulturális lét belső problematikája lényegileg ugyanaz marad. A felvilágosodás magyar írói sem térhetnek ki a feladat elől: feleletet adni a nemzeti lét eme fontos kérdéseire, újra formulázni a problémákat az új idők új szellemének megfelelően. Ha ezt nem tennék meg, ill. ha nem ezt tennék, egyszerűen elszakadnának a magyar múlttól, a régi magyarságtól, de elszakadnának a kortársak fejében élő gondolatvilágtól is, és így szavaik valóban a pusztában hangzanának el, nem érintve azokat a húrokat, amelyek a kortársak lelkében éppen a magyar problematikára rezdültek meg. Az aprólékos vizsgálat azt mutatja, 'hogy 1772 nemcsak újat kezd, hanem sok mindent folytat is. Szellemi életünk egy egységes nagy folyamat, melynek vannak sekélyebb gázlói is, de egységét éppen belső magyar problematikája biztosítja. Ezt fogalmazza újra a felvilágosodás és teremti meg a modern magyarságot. Ebben is keresendő a felvilágosodás nemzeti jellege. E néhány gondolat egy széleskörű és alapos tanulmány programja. Most a szándék bejelentése és vázolása után egyelőre csak egy szerény részlet következik [13], * * * A magyar felvüágosodás egyik központi problémája, egyik fő gondja az anyanyelv ápolása, művelése, a modern gondolati tartalmak hordozására alkalmassá tétele. A kor íróit olvasva mindjárt feltűnik, milyen centrális helyet foglal el gondolkodásukban a nyelv, az anyanyelv. Ebben a magyar felvilágosodás jellegzetesen magyar vonását kell látnunk. Ez sem lép azonban előzmények nélkül fel, s az előzményeket legalább annyira kell a magyar múltban keresni, mint a haladottabb nyugati nemzetek példájában. Az alábbiakban kísérletet teszünk arra, hogy a XVIII. század utolsó harmadának eme nyelvcentralitását a magyar viszonyokból és előzményekből megmagyarázzuk. Nem szeretnénk önkényesen ráerőszakolni szempontokat, sémákat a tényekre. Még kevésbé kívánunk utólag adatokat gyűjteni előre meghatározott, vagy tekintélyektől elfogadott formulák igazolására. A tényeket magukat vesszük tekintetbe, ezeket csoportosítjuk, magyarázzuk: azt remélve, hogy ezen az úton az igazsághoz jutunk közelebb, néhány szálat világosabban meg tudunk határozni a magyar felvilágosodás rendkívül bonyolult szövedékén. A kulturális elmaradottság vádjából és önvádjából indulunk ki, hiszen a felvilágosodás boldoggá, vagyis műveltté akarja tenni a nemzetet és ezt hite szerint csak az anyanyelven teheti meg. Ez az első és 90