Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Harsányi Zoltán: Péterfy Jenő a képzőművészetről

kritikai fejlődésének szemszögéből megvizsgálni, hogyan érvényesülnek bizonyos alapvető esztétikai nézetei egy tőle távolabb álló művészi területen. II. Első képzőművészeti cikke 1878. október 19-én Zichy Mihály A démon fegyvereiről című képéről írt kritika [4]. Zichynek ez a nagyméretű kompozíciója az 1878-i párizsi világkiállítás magyar pavilonját díszítette Munkácsy MiZton-jával együtt. Szép eszme, az emberiesség és a béke gondolatának kifejezése akart lenni a kép egy embertelen korban. Ezt ünnepelték benne azok, akik a haladó gondolat minden megnyilvánulását örömmel üdvözölték, különösen, ha ilyen reprezentatív módon, egy világhírű művész nagyszabású festményén jelentkezik, és ezért támadták éppen a haladás ellenségei, a képben kitáruló leleplezés nagyméretűségéért. Az is kétségtelen azonban, hogy a helyes alapeszme túlságosan romantikus kivitelben, és nehezen elfogadható kompozícióban került vászonra. Péterfy két cikket ír a képről. Erősen kifogásolja a tendencia nehezen érthetőségét. »A legújabb történet problémáit legalábbis zsebkiadásban magunkkal kell hordanunk, hogy megérthessük« [5] — írja. Különösen erősen bírálja a kompozíció hibáit. »Hol a kompozíció elhibázott, a kisebb hibák és előnyök említést alig érdemelnek.« [6]. Nem tetszik neki a kép nyers vezércikkszerűsége. Tehát az, hogy az eszmei mondanivaló művészileg nincs feldolgozva benne. »Csupa reflexió, csupa szándék, csupa szellemes vonatkozás, csupa gondolat és vászonfelületre vetett világnézet, csak egységesen fogamzott, inspirált festői mű nem.« [7]. — Egy héttel később még egyszer ír róla. Zichy Antal, a festő bátyja védelmébe vette a képet és Zichy Mihály tendenciája címen két cikket is ír a Nemzeti Hírlapba [8], Péterfy válaszában még világosabban fogalmazza meg első észrevétele szempontjait. Nem politikai tendenciáját kifogásolja a festménynek. A művészi szempont vezette bírálatában. A »tisztán festői szép« nézőpontját tartotta szem előtt. Leszűr azonban a »tisztán« művészi szép és a tendencia összefüggésére vonatkozóan egy nagyon érdekes megállapítást. Ö nem azt állítja, mondja, hogy kifogásolható, ha a művészi alkotás politikai vagy társadalmi tendenciát hordoz. Ha azonban ez a szándéka, akkor fejezze ki világosan a képen ezt a tendenciát. »Ami a festett formákból hat elmémbe, abból alkotom meg eszmémet, de sohasem kommentárból a képet.« [9]. Ez kb. azt jelenti, hogy a tartalomnak meg kell találnia a mondanivalóhoz illő, a mondanivalót méltóképpen kifejező formát. A tartalom és forma közötti művészi egyensúly a művészi megvalósulás egyik teherpróbája. Ez az elv helyes és ahogy ezt a második cikkében körvonalazza, alapvető művészi követelmény. Ennek a nézetnek tulajdonképpen az a veleje, hogy a művészi alkotás a művészi alkotásért van elsősorban. Csak ha ezt az elvet szem előtt tartjuk, valósulhat meg a tartalom és forma egysége. A művész sokféle indítékból írhat, festhet, komponálhat, azonban mindenekelőtt művészi indítékból, a művészi 66