Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

begyakorlását, a belélegzés reflexszerű elsajátítását, be kell idegeznünk a szünet és belélegzés kapcsolatát. Az egy lélegzetre elmondott szöveg lassú, fokozatos bővítésével módszeresen gyakoroljuk a kilélegzést. A lélekző izmok fejlesztésére nagyon alkalmas gyakorlat a suttogva olvasás, mert a suttogás sokkal intenzívebb munkára kényszeríti a lélegző izmokat, mint a rendes beszéd. A helyes lélegzés beidegzésére használjuk fel az ún. interpunctiós gyakorlatokat is: a belélegzési gyakorlatnál minden egyes írásjelnél vegyünk lélegzetet, a kilélegzési gyakorlat alkalmával csak nagyobb egységek után lélegzünk, tekintet nélkül az írásjelekre. Kerüljük a hangos lélegzést. A helyes kiejtés fonetikai feltételeit, tényezőit is nagyon kell ismernünk. Alapos fonetikai képzés nélkül nincs fejlett beszédtechnika. A gége porcainak szabad és könnyed mozgását kell biztosítanunk: nem szabad beszéd közben a nyak izmait megfeszíteni, mert a merevség átterjed a gégeporcok és hangszalagok finom izmaira is, s így igen egészségtelen beszédmód: mesterkélt, préselt, pattogó beszéd lesz a következmény. Ezzel az egészségtelen beszédmóddal gyakran találkozunk az iskolában is. Sok tanuló »felelő hangja«: az izgalom, a nyakizmok megfeszítése nyomán létrejött felszorított hang. Az ún. glottiszárással beszélők számára ajánlható a »hehezö-gyakorlat«. E gyakorlat közben a magánhangzóval kezdődő szavakat a h-hang ejtésével mondjuk ki: h-ember, h-írok. A szó előtt hangoztatott h lehetetlenné teszi a glottiszárt, megszünteti a hangszalagok és gégeizmok merevségét. A préselt hang alkalmatlan minden modulálására, s megbénítja a beszéd közvetlenségét. A beszédtechnika nagy gondot fordít az ajkak és a nyelv munkájára: a száj kinyitására, az ajkak és a nyelv mozgatására. Ne beszéljünk »gombócos«, »torok« hanggal, azaz erősen hátra húzott nyelvvel, mert ilyenkor az ajak is kevésbé mozog, pedig az ajkak mozgása nagyon fontos előfeltétele a tiszta hangképzésnek. A hangokat ki kell rajzolni az ajkak útján is. A helyesen beszélőnek meg kell tanulnia jól ejteni az állat beszéd közben. Az állejtéssel egyidejűen nagy figyelmet kell fordítani az ajkak mozgékonyságára is, de arra is vigyáznunk kell, hogy túl ne artikuláljuk a beszédet. A hangsúly és a hanglejtés beszédtechnikai vonatkozásait is nagy haszonnal olvashatják mindazok, akik a beszédnevelés kérdései iránt bármilyen célból érdeklődnek. A magyar beszédkultúra jelenlegi állapotára sajnos az is jellemző, hogy Nagy Adorján könyvét általános- és középiskolai tanáraink alig ismerik, iskolai könyvtárainkban pedig nem igen található. 24. Az egyetemes magyar beszédkultúra szempontjából is jelentősek azok az írások, amelyek a magyar színpadi beszéd ápolása és fejlesztése kérdéseiről szólnak. Nagy Adorján maga is több írásában foglalkozott »anyanyelvünk és a színház« problémáival [142], s amikor sorra vette a színpadi beszéd legfeltűnőbb hibáit (hangos lélegzés, rosszul képzik a »sziszegő« hangokat, az r ropogtatása, a »pesti hanglejtés« stb.), akkor valójában társadalmi vetületet adott e problémának, mert a színészek helyes magyar beszéde nevelő hatást gyakorol a közönség 50