Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

kezdést. Az átdolgozó által betoldott, a lényeghez szervesen nem kapcsolódó megjegyzéseket kurzív írással jegyzetben tünteti fel, ezekben helyi, illetve orvosi vonatkozásokat találhatunk. A szakaszok beosztása, sőt a paragrafus-számok is pontosan megegyeznek Gren eredeti könyvében közöltekkel. Éppen ezért a könyv felépítésének csak futólagos ismertetését tartom szükségesnek. I. szakasz. »A testeknek chémiai megvi'sgáltatásokra szükséges előismeretek.« Ebben a szakaszban a testek alkotórészeiről, mechanikus (»szerszámos«) és kémiai bontásról, az affinitásról (»chémiai atyafiság«) és a kémiai eljárásokról van szó. II. szakasz. »A közönségesen elszéledett egyes és összetett v. többes tárgyak.« Ebben a szakaszban a »hévtárgy«, a fényanyag (»világ«), a levegő, oxigén, nitrogén, széndioxid, víz, hidrogén került tárgyalásra. III. szakasz. »Közönségesen a sókról«. Ebben a szakaszban a »sókról«, vagyis azokról a testekről, »a'melyek magoknál 200-szor kevesebb forró vízben olvadnak-el, és a'melyeknek ízek vagyon« van szó. Eszerint ebbe a szakaszba tartoztak a savak (»savanyak«), lúgok (»álkalik«) és a tulajdonképpeni sók (»közsók«) közül a jól oldódok. IV. szakasz. »Földek.« Ebbe a szakaszba a különböző fémoxidok kerültek. Ezeknek összetett volta akkor még nem volt közismert. így tehát ide került a kovaföld, mészföld, tajtékföld (MgO) stb. V. szakasz. »Ásványsavak, s azoknak a földekkel és álkalikkal való egyesülések.« Itt tárgyalja a különböző ásványi savakat, köztük került tárgyalásra a klór is »Sósavany« név alatt, ezt ugyanis akkor még vegyületnek fogta fel a tudomány. Megkülönböztetésül a mai sósavat »sóssavany«-nak nevezi, minthogy ennek oxidálásával jön létre a klór. VI. szakasz. »A növevényországi testeknek alkotórészeik.« Ebben a szakaszban tárgyalja mindazokat a fontosabb anyagokat, amelyek növényi eredetűek (szerves savak, szénhidrátok, zsírok, stb.) VII. szakasz. »Az állatországi testeknek alkatórészeik.« Az állati eredetű szerves anyagok között tárgyalja a foszforsavat és a kéksavat is, amint ez abban az időben szokásos volt. VIII. szakasz. »Az élőeszközös testek elegyedéseknek önként származó változások.« Ebben a szakaszban az élőlények által szolgáltatott anyagok megváltozásáról (elsősorban az erjedésekről) és a megváltozás folytán keletkezett anyagokról van szó. IX. szakasz. »Földi gyanták.« Itt tárgyalja a könyv a kőolajat, aszfaltot, kőszenet, borostyánkőt és a borostyánkősavat (»gyantasavany«). X. szakasz. »Az ásványországi szenes testek.« Ez a rövid fejezet a grafitot (írószén), antracitot (fényszén) és a gyémántot öleli fel. XI. szakasz. »Értzek.« Ez a szakasz, amelyik az egész negyedik kötetet betöltötte, a fémekről szól. Rövid általános rész után végigveszi az összes akkor ismert fémeket. A Magyar Chémia végén »A Chémiai egyes választóatyafiságoknak Számszereik v. Lajstromaik«, vagyis a kémiai rokonság táblái következtek. 30 465