Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

Minden kötet végén »Toldalék« magyarázza meg az alkalmazott szakkifejezéseket. A mű beosztása jól áttekinthető, rendszerezése megfelelt kora felfogásának, sőt bizonyos mértékben ma is helytálló. Feltűnő a szerves kémiai anyagnak a szervetlen közé való helyezése. Jelenlegi általános iskolai könyvünk a sorrend tekintetében szinte ugyanígy halad. Ez is mutatja, hogy didaktikailag a Magyar Chérnia helyes, túlnyomórészt ma is helytálló rendszer szerint készült. Kováts Mihály kémiai felfogása Ahhoz, hogy a Magyar Chémiának értékelését helyesen elvégezhessük, szükséges megvizsgálnunk, hogy az eredeti német mű átdolgozását végző Kováts Mihály kémiai felfogása mennyiben érte el korának színvonalát, miképpen vélekedik kora legfontosabb kémiai problémáiról, mit adott önmagából, s mi az. amiben az eredeti műtől elszakadni nem tudott. Ügy hiszem, hogy ezekre a kérdésekre a választ az alábbi csoportosításban adhatjuk meg: 1. Hogyan viszonylott Kováts Mihály korának új kémiai felfogásához, elsősorban az égés antiflogisztikus elméletéhez? 2. Milyen álláspontot foglal el az atomelméletre vonatkozóan? 3. Mi a véleménye az alkémiáról s általában az aranycsinálásról? 4. Hogyan értelmezi az életerő problémáját? 5. A felölelt anyag mennyiségét tekintve, mennyiben tekinthető ez a mű korszerűnek? 1. Égéselmélet. Az égéselmélet a XIX. század elején a kémia középponti kérdése volt. Elsősorban tehát azt kell megvizsgálnunk, hogy ebben a kérdésben miképpen foglal állást a Magyar Chémia, megfelel-e kora tudományos álláspontjának, vagy attól mennyiben tér el. A kémia alapját — írja Liebig nyomán Vajda Péter [32] —, »mint tudatik, az elégésnek első tekintetre igen egyszerű nézete teszi ki«. Az égés elméleti megmagyarázására a XVIII. század utolsó éveiig a Stahl által felállított flogiszton-elmélet szolgált. Amikor Lavoisier közreadta műveit, amelyben a flogiszton-elmélet tarthatatlanságát bizonyította, nem tudta véglegesen megdönteni Stahl elméletét. Egyrészt a tudósoknak nehezükre esett áttérni egy gyökeresen más rendszerre, másrészt pedig Lavoisier elméletében olyan pontok is voltak, amelyeket nem fogadhatott el mindenki fenntartás nélkül. Megnehezítette Lavoisier elméletének elfogadását az, hogy az elmélet terjedésének idejével összeesett a nacionalista felfogás erősödése is. Varga Márton szerint: »A'kik mindenben Lavoisierrel tartanak, az új Frantzia Chemia védelmezőinek . . . szoktak mondatni.« [39]. Különösen az angolok és a németek nem voltak hajiandok elfogadni fenntartás nélkül a »francia kémiát«. Kováts Mihály, aki a pesti egyetem német anyanyelvű professzoraitól szerezte kémiai tudását, később 466