Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

a Magyar Chémia előszavában —; hanem még a Hazámnak is tsaknem a legkisebb falujában születvén többnyire a nagy világtól félre fekvő helységekben nevelkedtem.« Bódogh adata szerint Kováts hat éves korától kezdve a nem meszsze eső sárospataki főiskola növendékei közé tartozott. Az alsóbb, majd a felsőbb osztályok elvégzése után a losonci iskola szónoklattanári székét töltötte be 4 évig. »Ekkor ellenállhatatlan vágy az orvosi pályára hívta s 1789-ik év aug. havában Pesten az orvosnövendékek közé magát be is íratá.« [33]. A pesti egyetem tanárai nagyon megbecsülték a tehetséges orvostanhallgatót. Kiváló szorgalma elismeréseképpen 1791-től kezdve az élettan tanársegéde lett. Ez a megtiszteltetés annál is inkább jelentős, mert Gortvay adata szerint [40] még évtizedekkel később is mindössze hat «tanszéki segéllő« volt az orvostudományi karon. Orvosdoktori oklevelet 1794 április 29-én szerzett Kováts Mihály. Az egyetemmel való kapcsolata a későbbiekben sem szakadt meg, könyveinek címlapján gyakran szerepeltette ezt a címét is: »a' tekintetes nemes magyar királyi pesti tudomány mindensége orvos tehetségének tagja« [11], ami mai szóval annyit jelent, hogy a pesti tudományegyetem orvoskarának tagja volt. A doktorátus megszerzését követő évben egy évig a bécsi, majd néhány németországi és svájci város híresebb kórházaiban szerzett gyakorlatot, egyetemein pedig továbbképzést. Hazajőve, Pesten telepedett le a Zöldkert (Kolbacher) utca 500-ik számú házában. Ma már nincs meg ez a ház, akkor azonban ismert volt ez a cím egész Pesten. Közkedvelt, nagyrabecsült orvossá vált. »Különösen mint a sínlő szegény néposztály remény kősziklája nagy hírtnevet vívott ki magának.« [33]. Sokoldalú tudása és rendkívül éles szeme reményt ébresztett a betegek százaiban. Vidékre is gyakran hívták, így jól ismerte az egész ország egészségügyi helyzetét. Szívvel-lélekkel orvosi hivatásának élt. Szenvedéllyel küzdött az élet megmentéséért, meghosszabbításáért. Ez a nemes szenvedély vezette irodalmi munkásságát is. Először »Szükségben való és segedelem táblákat« [1—2], vagyis elsősegélytáblákat készített. Ezeket igyekezett minden olyan helyre eljuttatni, ahol sok ember fordul meg. Korának közömbössége miatt törekvése azonban teljes eredményt nem ért el, a kinyomtatott táblák jelentős része eladatlan maradt. A segély táblákkal egvidőben, 1798-ban magyar nyelven közreadta kora egyik legkiválóbb orvosának, Huf eland jénai professzornak könyvét: Az emberi élet meghosszabbítása címen [3]. Hufeland könyve német nyelven igen sok kiadást ért el, sok idegen nyelvre lefordították. Kováts Mihály fordításában is nagy sikert aratott, az első kiadás után egy évvel következett a könyv második magyar kiadása, amely nem egyszerű megismétlése volt az előző évinek, hanem egy új német kiadás alapján készített új fordítás. »Meg nem engedhettem — írja Kováts — az első Kiadásnak a' puszta ismét lejendő ki-nyomtatását; hiszen félretévén a' pennám alatt vólt munkát, ennek a' most kijött Második Kiadásnak a' Kidolgozásához fogtam«. [4]. 460