Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

Kováts Mihály már Hufeland könyvének első kiadásához is igen sok jegyzetet írt, így a könyv »a' nehezebb helyeken megvilágosíttatott, alkalmatosság szerint a Magyar Hazára szabatott néhol pedig megbővíttetett«. A második kiadásban a jegyzetek száma és részletessége jelentősen megszaporodott. Ezek a jegyzetek igen alkalmasak arra, hogy bepillantsunk Kováts Mihály széleskörű természettudományi tudásába. Sok kémiai jellegű jegyzettel is találkozunk e könyvben. Az olvasóközönség a második kiadást is nagy örömmel fogadta, nem utolsósorban Kováts Mihály érdekes jegyzetei miatt. A harmadik kiadásra is igen hamar szükség volt, azonban Kováts időközben kiszélesült irodalmi működése miatt csak 1835-ben kerülhetett sor. Ehhez jegyzeteket nem fűzött, a jegyzetek anyaga ugyanis már annyira megsokasodott, hogy önálló könyvek anyagául szolgálhatott. Kováts Mihály hosszúra nyúlt élete sem volt elegendő ahhoz, hogy összegyűjtött anyagait mind könyvekké dolgozhassa fel. 1802-ben egy másik nagyobb orvosi munka lefordításával lépett az olvasóközönség elé. Struve: A gyenge élet meghosszabbításának és a' gyógyíthatatlan nyavalyák húzásának mestersége című könyvének fordításához már egész nagy fejezeteket toldott be. A három részes (kötetes) mű első részét a »tehénkilisekről való tanítással«, vagyis a himlőoltásról való tanítással bővítette meg. A második részhez Hufelandnak az anyákhoz a gyermeknevelésről szóló jó tanácsát, és Kantnak »az Elme ereje által a Nyavalyáknak Ellenállhatásáról« szóló tanítását csatolta. A harmadik részbe a galvánozásról és Erasmus Darwin tanairól szóló értekezését építette be. A betoldások sokfélesége igen érdekesen világítja meg Kováts Mihály széleskörű érdeklődését, egyben azonban azt is, hogy mindazt, amit olvasott, hivatásának, az orvostudománynak szolgálatába állítani igyekezett. Az 1807-ben megjelent Magyar Chémia fordulópontot jelentett Kováts Mihály életében. Ezzel munkássága túlnőtt a szorosabb értelemben vett orvostudományi kérdések határain, másrészt pedig ennek a könyvnek írása közben indult meg önálló íróvá válása, elszakadása német nyelvű eredeti könyvek szövegétől. Ettől az időtől kezdve már csak egyetlen könyvet fordított le, azt is csak azért, hogy azt megcáfolja. Kováts Mihály korának legszorgalmasabb, egyben legsokoldalúbb természettudományi írójává vált. Mint korának kimagasló orvosai, ő is egyaránt biztosan mozgott a természettudományok minden ágában. Könyveiben megtaláljuk az orvostudomány, állattan, növénytan, kémia, fizika legfontosabb fejezeteit. Ö írta az első magyarnyelvű törvényszéki orvostant [13], több könyvet írt a különböző orvosi babonák ellen [7, 15], a himlőoltásról [9], a hirtelen halálról [8], stb. Világviszonylatban leghíresebbé egy ásványtani művével lett. Ez a műve, a Lexicon mineralogicum ennaglottum [II] 1822-ben jelent meg. A könyv célja az volt, hogy összefoglalja az ásványtan eredményeit és egyben rendet teremtsen a rengeteg ásványnév között. Ez a munka egy nagy magyar enciklopédia egy része lett volna. Az enciklopédia, amelynek terveit Prónay László készítette el, azonban nem valósult meg, így Kováts munkáját önálló műként jelentette meg. Az 461