Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

Az 1903-ban kiadott Utasítás csak a fentieket ismétli meg az élő beszéd iskolai oktatásával kapcsolatban. Az 1905-ben kiadott »Tanterv és Utasítás az elemi népiskolák számára« már sokkal többet mond. »A tanító nyelve képviseli a gyermekkel szemben az élő beszéd tökéletességét és utánzandó példáját. . . ., beszédje legyen ment minden tájnyelvi színezettől.« A betűejtés helytelenségére is felhívja a figyelmet: ». . . azokat a szókat, melyeket nem a kiejtés szerint, hanem etimologikusan írunk, nem szabad a helyesírás megkönnyítése végett úgy ejteni, amint írjuk őket. Nem szabad tehát így ejteni: igaz-ság, tölt-se, gond-ja, hanem igasság, tölcse, gongya. A helyesírás kedvéért nem szabad a kiejtést meghamisítani.« Felhívja az oktatók figyelmét a tanulók beszédében tapasztalt néhány hibára is, kiemelve azt is, hogy a helyes beszédre nevelés alapiskolája a helyes és értelmes olvasásra tanítás. »Az értelmes olvasás az élő beszédhez hasonló!« Küzdjünk az »éneklő hanghordozás ellen«. Helyesen mutat rá arra is, hogy az elemi iskolai beszéd- és értelemgyakorlatok a gyermek beszédét is fejleszthetik. Kár, hogy nem mutat arra is rá, hogy a gyakorlatban a pedagógusok ezeket az alkalmakat csak a tanulók ismerteinek gazdagítására fordítják, és kevesen használják fel arra, hogy a tanulók beszédkészségét is fejleszszék vele és kevés beszédtechnikai ismeretet is nyújtsanak ezeken az órákon. 16. Az 1900-as évek elején a megfelelő szakirodalom mind gyakrabban hívta fel a figyelmet a hibásbeszédű tanulók oktatásával kapcsolatos problémákra is. 1899-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter kérdőíveket bocsátott ki a beszédhibában szenvedő tanulók összeírására. Sarbó Artúr »A hibásbeszédű tanulók statisztikája« című cikkében dolgozta fel a befutott adatokat [951. Szerinte a tanulók összes számának 3.6%-a volt hibásbeszédű. A minisztérium a beszédhibák gyógyítására képesítő szünidei tanfolyamokat rendezett. Az itt elhangzott előadások és megtartott gyakorlatok a magyar beszédművelés, a magyar beszédpedagógia fejlődése szempontjából is gyümölcsözők voltak. Egyrészt ébren tartották az élő beszéd ügyét, másrészt igen sok elméleti és gyakorlati beszédtechnikai ismeretre tettek szert pedagógusaink is. Az sem véletlen, hogy a század elején több, a hibásbeszédűek oktatását elősegítő népszerű és tudományos szakmunka és cikk jelent meg. Az egyetemes magyar beszédkultúra és beszédnevelés szempontjából is kiemelendők ezek az alkotások, mert igen sok értékes fonetikai, beszédtechnikai ismeretet terjesztettek szélesebb körben is. Roboz József »Mi a dadogás és hogyan lehet rajta segíteni?« című, Temesvárt, 1900-ban megjelent munkájában, melyet több száz kezelése alatt volt hibás beszédű esetéből szerzett tapasztalatai és a dadogók, s hebegők oktatására képesítő tanfolyamokon tartott előadásai alapján írt meg, sok értékes beszédtechnikai vonatkozás is olvasható a helyes lélekzésre, a hangképzésre stb. vonatkozólag. (A dadogó nem tud jól lélekzeni: a jól beszélő takarékoskodik a levegővel a nagyobb szünetig, az új lélekzetig. A dadogó valósággal pazarolja a levegőt, majd levegő után kapkod, stb., stb.). Különösen ki kell emelnünk Sarbó Artúr értékes munkásságát. 3* 35