Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Művelődés és nevelés problémái Flaubert: „Bouvard és Pécuchet" c. regényében

így vetődött fel a szexuális nevelés problémája. Több nevelési szempont merült fel. Bouvard — a filantropista Basedow hatására, — a nemi felvilágosítást ajánlotta; sőt még az az ötlet is felmerült, hogy a felserdülő ifjút lányokhoz vigyék, hogy természetes módon elégítse ki nemi szükségleteit, ezt azonban Pécuchet elvetette, mert még ők kompromittálnák magukat. Mozgásos szórakozást, vadászást ajánlottak ezután. Végül is, — minthogy ez költséges —, beérték mezei futással. A fiú azonban elhagyta őket, az öreg tanítók viszont nem bírták az iramot. Szinte betetőzte nemi nevelésük csődjét Victorine esete, akit Bouvard egy reggel a sütőházban talált, a foltozó vándorszabóval együtt hált. Sem a felvilágosítás, tanítás, nemes olvasmányok, másfajta szórakozás nem használt tehát. Nem volt más hátra, mint túladni a két árván. Elhatározták, hogy két cselédi helyet szereznek nekik, és elküldik őket a háztól. A gyermeknevelés terén ért csalódásuk és teljes sikertelenségük okát nem elveikben és módszerükben látták, hanem megnyugtatták magukat azzal, hogy »ami zátonyra jutott a gyermekeknél, kevésbé nehéz lehet a meglett emberek számára«, (i. m. 284. 1.). Elhatározták tehát, hogy felnőttek felvilágosítására, művelésére, nevelésére adják magukat. Eddig tart a regény kész kézirata. Flaubert halála után nyilvánosságra került vázlatából kiderül, hogy Bouvard és Pécuchet a felnőttek nevelésében sem lett volna szerencsésebb, mint a gyermekeknél, illetve serdülőknél. Sok figyelemreméltó — bár esetenként bizarr eszméjüket nem méltányolta a nép, a reakciós államhatóságok még üldözték is, végül is mindkettőjüknek az az ötletük támadt, hogy visszatérnek előző foglalkozásukhoz, és újra iratok másolásába kezdenek. Voltaire Candide-jának »Cultivons notre j

ardin« (Ápoljuk a keltünket) végszavára emlékeztetően zárult volna Flaubert regénye. * * * Az erkölcsi neveléssel kapcsolatban is indokolt feltennünk a kérdést: mi a magyarázata annak, hogy a haladó pedagógia elveinek ismerete, azok alkalmazására törekvés, ennyire sivár eredménytelenségre, ilyen mély kátyúba vezetett? Kézenfekvő lehetne az a válasz, hogy a két laikus, együgyű kispolgárnak egyetlen vállalkozása sem sikerült, oktatásuk is csaknem teljesen hiábavaló maradt, nem csoda tehát, ha erkölcsi nevelésüket is hasonló sors érte. Lehet, hogy a regény nyájas olvasója hajlik is ilyenféle sima és felszínes magyarázatra, — mégis tanulságos azonban, ha kissé boncoljuk a balul kiütött pedagógiai kaland okait, e csőd magyarázatát. A két »botcsinálta« nevelő hozzá nem értése, gyakorlatlansága, dilettantizmusa, kapkodása talán még nyilvánvalóbb az erkölcsi nevelésben, mint az oktatásban, mert mélyebb, szomorúbb következményekkel jár. Bouvard és Pécuchet itt is sokat összeolvastak, és mindig valamilyen tekintélyre, dogmára hivatkoznak, abba kapaszkodnak. Az egyes elméleteket, dogmákat azonban nem követik állandó, kitartó ma271