Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Művelődés és nevelés problémái Flaubert: „Bouvard és Pécuchet" c. regényében

zottan növendékeik kedvét lesik, sokszor valósággal szórakoztatásra törekednek, maguk sem veszik elég komolyan a tárgyat, teret engednek a hízelgésnek. Victorine gyakran tévesztette el pl. a számtani műveletet, »ilyenkor összenevettek (ti. Bouvard és Victorine, a tanítvány), majd a leányka megcsókolta tanítója nyakát, ott, ahol nem volt rajta szakállszőr — s engedélyt kért a távozásra. Bouvard megadta.« (i. m. 260. 1.) Általában laza tartás, határozatlanság, szeszélyesség, ingatagság nem garantálhat jó eredményt. Az említett okokhoz járult, hogy többnyire nem tudták eléggé érdekessé tenni a tárgyat, tudálékosan, adatokat halmozva tanítottak; nem tudták legyőzni az emlékezetbevésés, a begyakorlás nehézségeit. * * * Semmivel sem jártak nagyobb eredménnyel a magatartás, jellemnevelés, a rendre, fegyelemre nevelés tekintetében sem. Nyilvánvalóan a kor intellektuális pedagógiájának hatása mutatkozott meg abban, hogy az erkölcstan tanításával kezdték. Megtanították, hogy az erkölcstan a helyes cselekedetekkel foglalkozik. A cselekedeteket a jóleső érzés, az érdek, és ami a legfőbb: a kötelesség irányítja. Részletezték az embernek önmagával és embertársaival kapcsolatos kötelességeit. A »jó« fogalmánál azonban megtorpantak. Megállapodtak abban, hogy ezt érezni kell; itt bukkantak az erkölcstan fonákságára, hogy »az erkölcsi leckék tehát csak az alapjában véve erkölcsös embereken foghatnak«, (i. m. 268. 1.) [101. Hogy a képzeletre is hasson, Pécuchet képpel próbálta illusztrálni a »jó« és a »rossz« fiú életét, magatartásuk következményeit. Hamar megmutatkozott azonban az erkölcsi tanítás fogyatékossága, hatástalansága: Victor kegyetlenül megkínozta a macskát, melyet gondozására bíztak. Hatásosabb eszközökhöz kellett folyamodniok. Tanulmányozták a különböző javítási, büntetési módszereket. Próbálkoztak a természetes büntetéssel, a gyógyító-megelőző büntetéssel, a veréssel és a Dupanloup püspök által ajánlott »szigorú tekintet« módszerével is. Hiábavaló volt a gúnyoros hang, a megszégyenítés és az ellenkező véglet, a gyengédség, elnézés. Majd büntetés helyett a vallással próbálkoztak. Az eredmény az volt, hogy Victor megverte egy társát a hittanóra után, Victorine pedig virágokat lopott az oltár számára és pénzt, hogy a perselybe dobja. Le is vonták ebből a tanulságot: az erkölcs más dolog, mint a vallás. Nemcsak a katonás rend, pontosság, erkölcsi tanítás, hanem a vallás is hatástalan. Más eszköz után kell nézni. A szilaj erkölcsök megszelídítésére a zenével is megpróbálkoztak. Pécuchet megtanította a hang jegy olvasást, a skálákat; ez is intellektuális és hatástalan maradt azonban. Mindezek az eszközök, módszerek annyira hatástalanok maradtak, hogy még más természetű bajok, hibák is jelentkeztek. Victorine-t hazaküldték az iskolai hittanóráról, mert csókolózáson kapták a közjegyző fiával. Victor meg az onániára szokott. 270